A három koporsó
Lazi Könyvkiadó 2007, Szeged
Fordító: Rákócza Richárd
Sírjukból kikelő, levegőben repülni tudó, szükség esetén akár szalmaszállá változó, majd újra emberi alakot öltő és az élőkre támadó magyarországi vámpírokkal riogatja egymást egy összeszokott és amúgy józan gondolkodású asztaltársaság, s noha van egy pillanat, amikor egy különös látogatónak köszönhetően szinte mindenki komolyan veszi a rémmesét, végül is senki nem hiszi el igazán. Hiszen felvilágosult korban élünk, és még az asztaltársaság jeles tagja, a rejtélyes jövevény által halálosan megfenyegetett Charles Grimaud is természetes okokat keres a babona mögött. Legalábbis egy darabig, azután környezete legnagyobb megdöbbenésére maga is talizmánhoz folyamodik. Ekkor azonban már késő. Valaki meglátogatja egy igen zord, havas délutánon, s a belülről bezárt szobában találják, golyóval a tüdejében, haldokolva. Akárki ölte is meg, legfeljebb az ablakon távozhatott, ám a hóban sem alant, sem a tetőn nincsenek nyomok…
Nem mindennapi feladvány előtt áll Grimaud ismerőse, dr. Fell, valamint Hadley felügyelő, akik csak néhány perccel késték le a gyilkos távozását.
Hamisítatlan viktoriánus rémregény a magyar olvasó régi ismerőse, John Dickson Carr tollából, amelyet a legjobb bezárt szoba rejtélyeként tartanak számon.
Az Agatha Christie nyomdokain haladó, pennsylvaniai születésű John Dickson Carr éppúgy, mint Christie, a sztori nagymestere volt, a logikai feladvány, a rejtély aranyművese. A Párizsban eltöltött diákévek életre szóló nyomot hagytak benne. A klasszikus krimi konvencióit követő regényeinek rendszeres színterei német, francia és brit romantikus helyszínek, ezenkívül különösen kedvelte a hermetikusan lezárt tereket, ahonnan a bűnügy felderítése előtt senki nem távozhat. Az eredetileg Poe által kitalált "zárt szoba rejtélyét" ő fejlesztette tökélyre. Rendkívül termékeny író volt, csaknem 90 regényt jegyzett, többször elnyerte az MWA (Mystery Writers of America) legnagyobb, nagymesteri kitüntetését. Csaknem kéttucat Carr-regényben jelenik meg Dr. Gideon Fell, a London-környéki amatőr nyomozó figurája, aki ha éppen nem nyomoz, akkor az angolok sörivási szokásait vizsgáló grandiózus történeti művön dolgozik.
Ajánló
Lehet, hogy sokan gyanútlanul elmennek mellette a könyvesboltban, pedig az év egyik legfontosabb krimi-megjelenéséről van szó. A több mint hetven éves regényt hazájában a műfaj egyik elévülhetetlen klasszikusának tartják, a kivételesen termékeny szerző csúcsteljesítményének. A három koporsó rangban ott van A máltai sólyom és A sátán kutyája, vagy épp a Gaston Leroux által írt A sárga szoba titka oldalán, mely utóbbi konkrétan inspirálta Carrt a könyv megírására.
A Poe óta a „bezárt szoba rejtélye”-ként emlegetett alműfaj leghíresebb képviselőjének számító író 1935-ös könyvében meggyilkolják Charles Grimaud professzort, és az elkövető szó szerint nyomtalanul eltűnik. Még lábnyomait sem találják a frissen esett havon (innen az eredeti cím, mely szó szerint „üreges”, kvázi láthatatlan embert jelent). Minden jel arra mutat, hogy valami egészen rendhagyó, sőt, lehetetlen bűnügy történt. A helyszínre érkező veterán Dr. Fell persze pont az ilyen helyzetek specialistája; és a nagydarab, páratlanul éles logikájú hobbi-nyomozó a rend hivatalos őreivel meg is kezdi a szálak kibogozását.
Az ehhez hasonló könyvek ismerői jól tudják, hogy hiába minden látszat, az ügy hátterében nem kísértetek, mágia, vagy bármilyen túlvilági tényező áll. A megfejtés minden alkalommal tökéletesen racionális, és ez alól nem kivétel Carr első látásra ugyancsak lehetetlennek tetsző (egyébként magyar vonatkozású!) esete sem. A megoldás fényében persze ez sem tűnik olyan bonyolultnak, de úgyis a végkifejlet felé vezető út az igazán izgalmas.
Az elképesztően precízen szerkesztett történet minden egyes apróságot figyelembe vesz, ezzel mintegy illusztrálja a szerző csavaros agyműködését, és persze közben szórakoztatja az erre fogékony olvasókat. Bár a fantasztikus részletességgel taglalt ügy megértéséhez nem árt a fokozott odafigyelés, megéri: a régi vágású, klasszikus stílusú krimik kedvelői legalábbis kizárt, hogy csalódjanak.
Ráadásul a még ínyencebbek a szemfényvesztés motívuma mellett (mely ismerős lehet az előző, Lazi Kiadó által megjelentetett Carr-regényből), egy kivételesen önreflektív jelenetnek is tanúi lehetnek (mely gesztusként ugyancsak szerepelt a Mutatvány a sötétben c. regényben, csak finomabb formában). A történet vége felé előkerülő Fell-monológ egyszerre nagyon izgalmas elméleti fejtegetés, ugyanakkor egy ilyen korú könyvtől talán váratlan, merész, mindenesetre kétségtelenül zseniális húzás.
A három koporsó tehát igazi hiánypótló megjelenés, tényleg nélkülözhetetlen darabja minden krimikedvelő gyűjteményének: a szó mindkét értelmében klasszikus detektívtörténet.
Roboz Gábor
2008. január 3.