Kopjafák
Lazi Könyvkiadó 2011, Szeged
RÉSZLET A KÖNYVBŐL: OLVASSON BELE!
„A kalauz azonban felriasztja.
- Jegyeket kérek!
- Most válik el! - gondolja rémülten a halottvivő, és odanyújtja két jegyét.
- Az enyém s a feleségemé!
A kalauz a halott arcába világít lámpájával és megremeg.
- Alszik! - válaszol a sötétben egy vésztjósló, komor hang.
A kalauz tétováz, de egyszerre elszánja magát és a jegycsípővas beleharap a halott jegyébe is."
Íme, a magyar novellairodalom egyik legszebb, legmegrázóbb, katartikus jelenete Nyirő József tollából. Elárulhatjuk: a Kopjafák nem szűkölködik ehhez hasonló jelenetekben. Nyirő ebben az életművében is kiemelkedő jelentőségű, olvasmányként pedig lebilincselő kötetben ugyan a székely temető kopjafáit faggatja letűnt korok hajdani embereinek sorsáról, de valójában nagyon is az élők számára keresi a zűrzavaros idők „buja növényzetében" a jövendőbe vezető utat.
Sokat elmond jelenünkről, hogy e kutakodás - az egyébként időtálló esztétikai hozadékán túl - ma sem érdektelen számunkra.