A Napváros
Lazi Könyvkiadó 2002, Szeged
Fordító: Sallay Géza
Tomasso Campanella életművének csúcspontja A Napváros című dialógusa (és a szorosan hozzá kapcsolódó, vele lényegében egy művet alkotó traktátusa, a Vitás kérdések a legjobb köztársaságról). Az inkvizíció börtönében, 1602-ben írt államelmélet és államelméleti utópia szervesen beleillik a filozófia történetének nagy állambölcseletei sorába, elődjei közt tarthatja számon Platón Államát, közvetlen utódai sorában Morus Utópiáját, rokonai közt Babeuf, Cabet és Blanqui munkáit. Ma már más rokonait is említeni szokás: Fichte zárt állama, a dél-amerikai jezsuita mini-teokráciák, a hippik kommunái is szerepelnek a végtelen hosszúságú listán.
Napvárosban mindenki dolgozik, a termelt javakat a szükségletek szerint osztják el, közös vallás van, mely semmiben sem hasonlít a tételes kereszténységhez, nincs magántulajdon, árucsere, a hatalom, az irányítás a tudósok kezében összpontosul. Ez a viszonylag egyszerű, kommunisztikus struktúra azonban nem önmagában tekintendő, hanem abban a kontextusban, amelyben keletkezett, és nem az utópisztikus és egyéb szocializmusokkal vetendő egybe, hanem az államelméleti alapfogalmakat tisztázó munkákkal.
Campanella műve tehát nem azért jelentős, amit pozitív programként javall, hanem fogalomtisztázó, az abszolutisztikus államelméletekkel szembenálló tendenciája miatt. Ezért tekintik fontos, tisztázó műnek a legmodernebb republikánus elméletek szerzői is.