S van-e hatalmasabb a gondolatnál?
Lazi Könyvkiadó 2006, Szeged
Szerkesztő: Reisinger János
Babits Mihály nem akart az aforizmák mestere lenni, gondolatai azonban mégis gyakran öltöttek rövid, csattanós befejezést. A válogatás szinte minden művéből hasznosítja azokat a gondolatokat, melyek az olvasót hozzásegíthetik, hogy igazán és mélyen önmagára találjon.
„Nem mindenütt igaz az igazság.”
„Az élet lényege az emlékezet.”
„A politikus ritkán teheti azt, ami elvileg s magasabb szempontból helyes volna: meg kell alkudnia a körülményekkel, s mai, demokratikus világunkban a tömeg hangulatával is. Ez a reálpolitika.”
„Nem meghalni kell ezért a hazáért, hanem élni: mert ez a haza nem a halálunkból, hanem az életünkből él.”
Ajánló
Babits Mihály nem csak nagyszerű költő és – szerintem – még nagyszerűbb író volt, hanem kiváló gondolkodó és tanár is. Életműve, hatása kritikus-költőként legfeljebb egy T. S. Eliotéhoz, bölcselő-íróként egy Jean-Paul Sartre-éhoz mérhető. És József Attilához hasonlóan egész népét tanította, se nem csupán dacból (no jó, költőtársától se vitassuk el a küldetéstudatot), hanem meggyőződésből, s páratlan erkölcsi tartással.
Katolikus költőként és gondolkodóként Babits az egyetemességet hirdette, szemben korának fajmagyarkodó, vagy épp csak egymás ellen acsarkodó érdekcsoportjainak provincializmusával. Nem hajlították meg, térítették el múló – még ha elsöprőnek is tetsző – divatok. Nem állt be a fanyalgók, gyűlölködők közé. Egy politikától átitatott korban az esztétikumot képviselte, de nem erkölcsmentesen, ahogy a századforduló dekadens művészete. Ő az igazságot, az örök érvényű igazságot igyekezett meglátni és kimondani. Kompromisszumot nem ismerőn.
Talán szerencsés, talán baljós konstellációnak mondható, hogy épp abban a korszakban alkotott, melyet a magyar irodalom aranykorának mondhatunk. A Nyugat nemzedéke minden kétségen felül korszerű, újszerű, de értékálló műveket alkotott. Ők voltak a mi Dantéink, Shakespeare-jeink, Fjodor Mihajlovicsaink. Ugyanakkor nemzetközi hatásuk lényegében elenyésző. Hacsaknem az egzotikum iránt vonzódó kutató figyelt fel rájuk (végtére is, maga Babits szintén kiemeli ázsiai örökségünket, amely a keresztény Nyugat tradícióival összeházasítva egészen különleges sarjat eredményezett), nevük többnyire semmit sem mond, mondott az átlag európai olvasónak.
Az aforizma nem volt sajátja; kevés valóban rövid, frappáns mondatot lehet kiragadni műveiből. Nem érdekelték az olcsó élcek, a talmi sziporkázás, és nem is egyfajta emersoni márványba véshetőség igénye hajtotta. Műveiben - mindenekelőtt irodalomelméleti alkotásaiban - mégis megtalálhatók a magvas, könnyedén kiemelhető gondolatok, még ha némelykor ezek egy vagy akár több egész bekezdésen át végigvezetnek.
Mindezekből talán egyenesen következik, hogy Babits füveskönyvében nem sommás életbölcsességeket kapunk, hanem merengést a magyarság, a magyar nemzet, kultúra felett, irányadást az irodalomban, esztétikában, és áttételesen az erkölcsben, életvitelben is. Babits üzenete keresztény üzenet – nemzetek feletti, idő feletti. A nagy gondolkodók üzenete.
Galamb Zoltán
2007. január 18.