Az elfeledett Fekete István
Tanulmányok egy ismerős íróról III.
Lazi Könyvkiadó 2004, Szeged
Szerkesztő: Sánta Gábor
Sorozatunk korábbi két tanulmánykötetével ösztönözni kívántuk Fekete István világának mindeddig meglehetősen elhanyagolt kutatását, és egyúttal szemléltetni is, hogy e hiánypótló munkát miként képzeljük el. Már az utóbbi összeállításakor nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadiknak ugyancsak tematikusnak kell lennie, hiszen még így is csupán ízelítőt adhatunk e különösen gazdag életműből. Ezúttal egy korszakhatár irányította tájékozódásunkat; tanítványaimmal és barátaimmal most az író pályafutásának első tizenöt esztendejére összpontosítottunk, melynek műfaj- és témaválasztását olyan sokszínűség jellemzi, hogy túlzás nélkül a változatos Fekete Istvánról beszélhetünk. Már ekkoriban is írt állattörténeteket, ám ezeknél lényegesen meghatározóbb, hogy ez idő tájt emelkedett a magyar vadászirodalom klasszikusává, miközben élénk társadalmi-történelmi érdeklődésről tett tanúbizonyságot. Folyóiratok és napilapok rendszeres szerzője volt, színmű- és játékfilmtervek foglalkoztatták, regényeiben pedig a közelmúlt és a jelen időszerű kérdéseire reagált. Szerzőtársaimmal e sokszínű életműszeletből válogattunk. Tetszés szerint ugyan, de ügyelve arra, hogy a pályaszakasz csaknem valamennyi jellegzetességére rámutassunk. A terjedelmi korlátok miatt természetesen nem törekedhettünk teljességre, azonban a most mellőzött alkotások felé is ígéretes kutatási irányokat jelöltünk ki. Valamennyi írásunk forrás értékű, hiszen az első kötetekről mindeddig nem készültek kimerítő munkák, miként azt sem mutatta be még senki, hogy milyen kapcsolat fűzte Fekete Istvánt a Nimródhoz, az Új Időkhöz, a Vigiliához és az Új Ember című folyóirathoz.
Harmadik többszerzős tanulmánykötetünkkel tehát a megkezdett úton járunk: körültekintő alapossággal, ugyanakkor közérthetően folytatjuk annak a roppant változatos írói életműnek a feltárását, amely a Magyar Örökség része.
Sánta Gábor
Ajánló
Tehát - döbbentem rá a könyv elolvasása közben - innen ered a Simabőrű kegyetlen karaktere, akinek csupán a csizmája látszódott a Vuk című rajzfilmben, mégis olyan félelmet keltett a halált osztogató villámló botjával, hogy gyerekként képes voltam valósként átélni a kis róka minden rettegését és keservét az erdőben, való életben maradásért vívott harcban.
Sánta Gábor szerkesztésében ez a kötet a harmadik része annak a sorozatnak, amely Fekete István író életművét tanulmányozza többféle szemszögből is. Azt a Feketét ismerhetjük meg, aki pályakezdőként a Nimród című vadászújságban hallatta először hangját. Ez az ember, aki kezdetben szinte semmit sem tudott a vadászatról, általa olyan meghatározó élményekkel lett gazdagabb, tapasztaltabb, amelyek hatására, könnyekre fakasztó állattörténeteket varázsolt elénk, és szinte hihetetlen, hogy néha meg is ölte őket egy-egy vadászat alkalmán. Fel kellett öltenie neki is a "zöld kalapot" ahhoz, hogy meseszövésének hitelessége fejelhetetlen karaktereket palántázzon az olvasó lelkébe, olyanokat, mint a részeg ludak, vagy a szerelmes béka, illetve az embert kiszolgáló kutyatársaság. Örökzöld klasszikus aranyköpések és figurák övezik ma is népszerű munkáit.
De nem csupán a mesék emléke az, ami vonzóvá teszi e tanulmányt. A Nimród szellemiségét követve barátaiként ismerhetjük meg azokat a puskákat, amelyekkel vadászott. Az irodalmi területről mintha egy vadászboltba cseppennénk néhány oldalnyi időre, majd újra vissza az alkotásokhoz, az emlékekhez, naplójegyzetekhez.
Érdekes volt végigtekinteni azon a pályán, amelyen Fekete István eljutott a csúcsig, a könyv struktúrája, precíz gondolatmenete mindenképpen szenvedélyes kutatómunkára vall. Mind az erdő, mind a vadászok életéből színes, új képeket kaptam, megértettem olyan dolgokat is, amelyeket eddig csak sejtettem.
Zatykó Zoltán
2006. 03. 30.