Fekete István

21 nap - Csend

Lazi Könyvkiadó 2011, Szeged

Szerkesztő: Sánta Gábor

A mezőgazdász, tehát nem irodalmár végzettségű Fekete István voltaképpen sohasem tudta pontosan meghatározni saját kisprózáinak műfaját. Feltétlenül fontosnak tartotta, hogy a valóságról írjon, de úgy, hogy az ettől elválaszthatatlannak hitt transzcendens élmény szavakkal is kifejezhető legyen. Ezeket a valóság határait és regisztereit egyaránt árnyaló próbálkozásokat – feltehetően jobb híján – olyan „mesék”-nek nevezte, amelyek inkább a létezés érzékfeletti élményére fogékony felnőttek figyelmére számítanak. Legpontosabban azzal definiálta efféle írásait, amikor egy alkalommal a tündéri realizmust nevezte követendő mintának. A későbbiekben pedig akkor állhatott mindehhez a legközelebb, amikor az önéletrajzi megszólalásait „megtörtént mesék”-nek mondta, melyekben nem fel-, hanem megidézője olyan eseményeknek, ahol az elbeszélő nem krónikás, hanem médium. Úgy mondta el ezeket az emlékezetében élő gyerekkori történeteket, ahogyan azok akár vele is megeshettek, képzelet és valóság észrevétlenül mosódik egybe bennük.

Ha a megjelenésükkor még nem is tudatosult benne, a Csi című kötet állattörténetei is "felnőtt mesék", a negyvenes évek közepétől azonban már így nevezte a hozzájuk hasonló írói elképzeléseit. Hányatott életének fordulatai miatt csak jó tizenöt esztendő múltán szánta el magát efféle ötleteinek megvalósítására. Nagy kedvvel dolgozott, hiszen 1961 és 1963 között egymás után papírra vetette A Tölgy, a 21 nap, a , a Ci-Nyi, a Cönde és a Magánúton című, esetében kisregény hosszúságú szövegeket. Egyetlen könyvben kívánta megjelentetni őket, és nem rajta múlott, hogy a terve meghiúsult. (Ráadásul az utolsó írást kényszerűségből Csendre kellett átkeresztelnie.)

Életműsorozatunk újabb kötete Fekete István „felnőtt meséinek” gyűjteménye, javított szöveggel és többé-kevésbé rekonstruálva a szerzői elképzelést.


Ajánló

A tudományos igénnyel gondozott összkiadásoknak kétségtelen előnye, hogy alapos megfontolások után, az eredeti írói szándékokat figyelembe venni igyekvőn adják közre a sokszor több, egymástól eltérő kiadást megért műveket. A szövegeket sajtó alá rendező és kötetvégi elemzésekkel, magyarázatokkal kiegészítő Sánta Gábor utószavából kiderül, a jelen kötetbe beválogatott öt hosszú elbeszélés először jelenik meg a Fekete István által tervezett csoportosításban, még akkor is, ha a többedszeri újraközlés elkerülése végett kimaradt a válogatásból A tölgy című kispróza.
Az első két elbeszélés egyazon téma: a fiókák kiköltésének története – két egészen eltérő szemszögből bemutatva. A 21 nap főhőse, a Kata nevű tyúk nyugalmas helyet keres a pajtában, ahol anélkül költheti ki tojásait, hogy a gazdasszony tudomást szerezne róla. A ténylegesen három hét eseményeit elmesélő történetben megelevenednek, egymással társalognak a tárgyak és az állatok, meseszerű hangulatot teremtve ezzel, miközben a célközönség egyértelműen a felnőtt olvasó.
A témája úgyszintén az utódokról való gondoskodás, ám a magas szirtfal egy bemélyedésében élő baglyoknak nincs szükségük rendkívüli elővigyázatosságra, hiszen a környéken mindenki számára egyértelmű felsőbbségük. Az egyedüli kivételt az ember képezi, a fészekrablás azonban egészen a megvalósulás pillanatáig elképzelhetetlennek tűnő fenyegetés. A történetben a már eddig is ismert mesei elemekhez újabb, kifejezetten fantasztikumba illő adalék járul: álmában Hú eggyé válik valamiféle közös emlékezettel, és régmúlt, valóban ősidőkben lejátszódott dolgok szemtanúja lesz.
A Ci-Nyi elsőre komoly váltásnak tűnik, hiszen benne négy férfi és egy egér dohos borospincében szövődött „barátságáról” esik szó. Tagadhatatlan, hogy a tárgyak ezúttal is fontos szerepet játszanak, szinte önálló személyiséggel bírnak, és a kisegér gondolataiba úgyszintén bepillanthatunk, a történet magvát mégis a férfiak változatlanságkedvelő, a természetes és az épített környezettel egyaránt bensőséges, mély viszonyt kialakító természete és a nők inkább a külsőségekkel törődő, felületesebb életszemlélete közötti kibékíthetetlennek tűnő ellentét adja.
A két legszemélyesebb, a göllői gyermekkort felidéző darab a csupán a tájat és a hely történetét, legendáit megelevenítő, ám néhol már-már okkultizmusba hajlóan mesés Cönde, és a kötetcímben is szereplő kisregény, a Csend. Ez utóbbi a Fekete-féle „tündéri realizmus” (vajon csupán véletlenül csenghet össze ez a különös irányzat-meghatározás a realizmus mágikus válfajának elnevezésével?) legcsodálatosabb példája, melyben az író gyermekkori énjével egyértelműen azonosítható narrátor, mintha mi sem lenne természetesebb, rendszeresen társalog az őt körülvevő tárgyakkal és állatokkal, a képzelet pedig teljesen összemosódik a valósággal. Emellett az író a saját családjához fűződő viszonya is plasztikusan kirajzolódik a történet apró s nagyobb részleteiből.
A hatvanas éveiben járó Fekete István 1960-as években írott, önéletrajzi ihletésű elbeszélései mindenekelőtt a civilizáció csendjét ábrázolják, melyben megszólal köröttünk a világ. Egyfajta visszatérés ez egy valós vagy tán csupán vágyott egységhez ember és társadalom között, amikor még ténylegesen szóltak hozzánk a kövek, a szerszámok és az állatok. Ugyanakkor az író személyiségét alakító, meghatározó élmények szubjektív elemzése, s egyben az emlékek átadása, az örökkévalóságba való beépítse is ez. De semmiképp sem gyerekeknek, hanem gyermeki lelküket legalább egy kicsit megőrző felnőtteknek szól.
Tartalom:
21 nap
Ci-Nyi
Cönde
Csend
A csend hangjai (Sánta Gábor)
Galamb Zoltán
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-07-26+13:00:00/fekete-istvan-21-nap-csend
Kategória: Magyar szépirodalom
Sorozat: Fekete István művei
Terjedelem: 336 oldal
Méret: 197 mm x 142 mm
Kötés: keménytáblás
Nyelv: magyar
ISBN: 978-963-267-133-8
Súly: 0.48 kg
Ár: 2 990 Ft 2 392 Ft