A köd birodalma
Regény és elbeszélések
Lazi Könyvkiadó 2007, Szeged
Fordító: Antoni Rita - Baróti István - Mohácsi Enikő - Schmidt József
Az elveszett világból és a Méregövből megismert Challenger professzor Sir Arthur Conan Doyle még egy regényében és két elbeszélésében került elő. A kiadó ezeket a műveket rendezte kötetbe. Doyle a magyar olvasóközönség előtt leginkább Sherlock Holmesról szóló történeteiről ismert, amelyek újítást jelentettek a detektívregényben. Ebben a műfajban igen élesen elkülönül élet és halál, ám a szerzőt később foglalkoztatni kezdte az a feltevés is, hogy a két állapotot elválasztó határvonal elhomályosulhat – és a ködbe veszhet.
A század első évtizedeiben a racionalizmus elégtelensége bebizonyosodott, és az okkult tudományok iránti érdeklődés, valamint a titkos társaságok népszerűsége erősen megnövekedett Nagy-Britanniában és szerte Európában. (Ez a hullám hazánkat is elérte, a jelenség tetten érhető pl. Szerb Antal A Pendragon legenda című regényében.) Doyle-t is vonzotta a túlvilági élet lehetősége, azonban a kutatáshoz – számos kortársához hasonlóan – tudományos igénnyel fogott hozzá.
Mindez élénken tükröződik A köd birodalma című művében, amely a megjelenésének idején igen nagy népszerűségnek örvendő okkult regény valamennyi sajátos elemét tartalmazza. Spiritiszta szeánszok, a túlvilágról praktikus vagy érzelmi töltésű üzeneteket küldő halottak, a két világ közt elakadt, halálukat tudomásul venni nem tudó eltévedt lelkek, segítségükre siető médiumok, kísértetház, eltántoríthatatlan lelkész, hit, kételkedés, küzdelem és üldöztetés - csak néhány elem az érdekfeszítő regényből. A szellemvilág ellen kezdetben tiltakozó, a racionalitás talaján két lábbal álló megrögzött materialista, jelen esetben a zord Challenger professzor személyes élményei hatására végül kénytelen szembenézni azzal, hogy a lehetőségek körét ki kell tágítania a természetfeletti irányába is.
Az izgalom és a misztikum mellett a regényből az intellektuális kihívás sem hiányzik, ezért A köd birodalma mint Sir Arthur Conan Doyle egyik legszínvonalasabb műve, méltán tarthat számot a mai olvasó érdeklődésére. Az elbeszélések közül A dezintegrátor egy korszakalkotó találmány sorsáról szól, az Amikor a világ sikoltott című elbeszélésben pedig Challenger azon elméletét igyekszik bizonyítani, miszerint a Föld egy élő organizmus.
http://www.lazikiado.hu/konyv/36/23661
Ajánló
Sir Arthur Ignatius Conan Doyle (1859. május 22. - 1930. július 7.) vitathatatlanul Sherlock Holmes figurájának megalkotásával vált világhírű íróvá, bármennyire is tiltakozott életében az efféle beskatulyázás ellen. Történelmi és egyéb műveire volt büszke - de bármit is tett, az olvasók akkor is detektívtörténeteire gondoltak nevével kapcsolatban.
Mára annyival árnyalódott ez a kép, hogy a tájékozottabbak biztosan megemlítik a szintén klasszikussá nemesedett prehistorikus történetét, Az elveszett világot, melynek tudós főszereplője, Challenger professzor másodjára a Méregöv című kisregényben hallat magáról. Ez utóbbi angolul 1913-ban jelent meg, aztán sokáig úgy tűnt, Doyle nem foglalkozik tovább különc „hősével”.
Családi tragédiák miatt azonban búskomorságba esett, s az akkoriban népszerű spiritualizmusban lelt vigaszt. Ezen irányzat a tudomány mindenhatóságában való megcsalatkozás következményeként jött létre, s a vallás mellett/helyett próbált válaszokat adni a fizikai lét (tudomány) adományait kevésnek tartó, a szellemi létre is vágyó nyugati társadalomnak.
Ezen új szellemiségnek - ha úgy veszem - regény formában megírt röpirata A köd birodalma. Benne lépésről-lépésre nyomon követjük Edward Malone találkozásait az irányzat tagjaival, neves és hírhedt emberekkel - s nem utolsó sorban megismerjük személyes tapasztalatait azokon a szeánszokon és más rendezvényeken, ahol magasabb szinten álló szellemi lények is megjelennek (az ektoplazma pedig korábban nem látott mértékben van jelen).
Gyakorlatilag minden szóba kerül, ami Doyle szerint fontos: értelmezhetem úgy is, hogy szerinte mennyire fontos a halál elfogadása. „Meg kell tanítani az embereket arra, hogy mi a halál - kezdte az alak. - Isten akarja, hogy tudják. Ezért engedi, hogy visszajöjjünk. A halál semmi. Az ember éppoly kevéssé változik meg, mintha a szomszéd szobába menne. Az ember nem is tudja elhinni, hogy meghalt. Én sem hittem. Csak akkor hittem el, mikor megláttam az Öreg Samet, mert abban mégis biztos voltam, hogy ő meghalt.”
Másrészről viszont az alábbi állítása legalább ennyire fontos: „Van szellemi előkészület és lelki előkészület, s mi mind a kettőt elhanyagoljuk. Azért vagyunk a világon, hogy öregkorunkban jobb férfiak és nők legyünk, hogy önzetlenebbek, toleránsabbak és derűsebbek legyünk. A világ ma olyan lélekgyár, amely rossz cikkeket gyárt.”
Mindezt nyolcvan évvel ezelőtt írta - szóval az általa remélt fejlődés, megvilágosodás még mindig várat magára. A spiritualizmussal kapcsolatban pedig mindenki döntse el maga, miként is vélekedik.
Ráadásként a kötetben szerepel Doyle két novellája is, amelyek Challenger professzor személyéhez kapcsolódnak, és tisztán sci-fi történetek. Színvonaluk szerint bármely antológiában vagy magazinban megállnák a helyüket - nem is értem, eddig miért nem olvashattuk őket.
Galgóczi Tamás
2007. november 24.
http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=1581