Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag
Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged
Fordító: Trethon Judit
Indiana Jones ezúttal részben személyes okokból hagyja ott tanári szobáját és csatolja fel ostorát. Hírt kap arról, hogy édesapját – akinek árnyékából számos kaland, eredmény és tudományos elismerés után sem volt még képes kilépni – elrabolták. Kiderül, hogy idősebb Jones professzor a nácik fogságában van. A németek tudják, hogy Jones titkos naplója segíthet nekik közelebb kerülni a hőn áhított ereklye, a Szent Grál lelőhelyéhez, amely a legenda szerint az örök élet kulcsa.
Indy apja jegyzeteit felhasználva nekivág a kalandos útnak: először Velencébe, onnan Berlinbe, majd tovább a Közel-Keletre, a Szentföldre. A fenyegető veszéllyel nem egyedül kell szembenéznie, hiszen Velencében találkozik Dr. Elsa Schneiderrel, aki elkíséri további útjaira. Indy közben kénytelen behatolni az oroszlán barlangjába – a nácik főhadiszállására – is, hogy kiszabadítsa apját. A két Jones ettől kezdve egyszerre lesz üldözött és üldöző, miközben életveszélyes kalandok tucatjain verekszik át magukat.
Vajon meg tudják-e kaparintani a németek előtt a kelyhet, miközben sarkukban lohol az egész Harmadik Birodalom?
Ajánló
Indy mindig is hajlamos volt kilátástalan helyzetekbe keveredni, de amikor a nácik az örök fiatalság után indulva keresni kezdik a Szent Grált, és az ereklye természetesen csak az idősebb Jones papa titkos naplója segítségével lelhető fel, akkor kedvenc kalandoraink egyike bizony sokkal grandiózusabb kalamajkába keveredik, mint valaha.
A misztikumtól egyébként sem tartózkodó Indiana Jones-sztorik közül a harmadik odáig merészkedik, hogy behoz egy közel ezer éves keresztes lovagot, egyenesen Arthur király udvarából.
Ha filmkönyvről esik szó, óhatatlan az összehasonlítás az alapul szolgáló filmmel. Pozitívumként mindenképpen meg kell említeni, hogy a kötetben fellelhető a filmből törölt jelenetek egy része. Például a két másik professzor, akik azonosíttatni akarnak egy termékenységbálványt, vagy például a nácik jelenlétére utaló első jelek Velencében.
Szintén a kimaradt események közé tartozik az Indyt a Zeppelin fedélzetén üldöző Gestapo-ügynök halála, és még egypár apróság, amelyek nem feltétlenül jelentősek, de következetessé tesznek néhány momentumot. Sok másik apró különbséget lehetne még felsorolni, de értelmetlen dolog belemenni, hogy hányan ültek egy tankban és milyen nemzetiségűek voltak.
Sokkal fontosabb, hogy ha másban nem is, abban mindenképpen újat nyújt a könyv a filmhez képest, hogy egyrészt részletesebb, másrészt mentes Spielberg önsajnálattal telt, szánalmas James Bond-áthallásaitól. Merthogy mindig is Bond-filmet akart forgatni, így a keze alá került Indy-rész forgatására összetrombitált egy rakás Bond-szereplőt.
Sőt, a Sean Connery által játszott Indy-papára azzal a pisztollyal lőnek rá, amelyet ő maga használt sok esztendővel korábban, James Bond szerepében. Szerencsére a könyvben ennek nem maradt nyoma.
Mindezek mellett megemlítendő, hogy gyakran éri kritika a filmkönyveket, miszerint rosszabbak a filmnél. Ezzel a kritikával csak annyi a probléma, hogy az ember alapvetően vizuális lény, nem egészen másodsorban pediglen civilizált és városiasodott és eltunyult, tehát nyilvánvaló, hogy a mindenféle mozgó alakok látványát kínáló színes film jobban tetszik neki, mint az egyszerűbb, fehér alapon fekete betűk rendezett sorai.
Ezeknek a kritikusoknak javaslom, hogy ne csak nézzék a könyvet, hanem próbálják meg elolvasni és a maga helyén kezelni - így talán rádöbbennek, hogy a feldolgozások szerepe általában véve nem a versengés, hanem a kiegészítés. Indy harmadik kalandja, az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag is teljesebbé válik a belőle készült könyvvel.
Habony Gábor
2010. április 4.