Józan, okos mérték Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged Arany János nem a könnyed bölcsességek, gyorsan villanó aforizmák megfogalmazója volt. Nehezen kihordott gyermekei neki a gondolatok, az összetett, mindig kissé tragikus hangoltságú bölcsességek, lássanak bár napvilágot a líra, az epika, a ballada vagy az értekező próza csomagolásában.
„Én nem mertem élni, mert élni akartam.”
„De kiséri két pap, két egyház imája… No, hisz valamelyik majd csak eltalálja.”
„Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt. Ez a föld másra sem való, Csak hogy eltékozold.”
Ajánló
Furcsának tűnik, márpedig a jelen kötetbe beválogatott idézetekből arra következtethetek, hogy az 1848-as magyar polgári forradalom egyik lelkes támogatója a szabadelvű polgárosodásban látja kora erkölcsi megrom-lásának egyik okát. Ahogy az is meglepő, hogy az egyik legnagyobb magyar költő saját (humoros) sírfeliratán egyszerű szerkesztőként tünteti fel magát. Arany politikai és költői hitvallásába belemélyedve aztán kitisztul a kép. A mindenben józan mértéket hirdető művész és kritikus az elvhű hazaszeretet mellett a mély, megingathatatlan vallásosságot és az emberséget tartja minden másnál magasztosabb életeszméknek. S úgy tűnik, maga is e sarokpontokhoz igazodva élt. Ez tűnik fel leginkább az epikus költeményeiből, rövidebb verseiből és irodalomtudományi tanulmányaiból kiválasztott részletekben, ez visz némi derűlátó felhangot egyébként sokszor pesszimista jövőlátomásaiba. Ezért tudott mindenek előtt ő kiállni a csak vágyálmokban fennmaradt magyar függetlenségért a maga sajátos „koronázási dicshimnuszában”, amit minden kisdiáknak kívülről illik fújnia. Úgyszintén Arany kellett ahhoz, hogy Madách Ember tragédiájában ne csak a potenciális nagyságot lássa meg, hanem a pozitív, optimista értelmezhetőség lehetőségét is. Nem véletlen, hogy épp az ő átdolgo-zásában ismerjük ma e korszakos, és kivételesen nemzetközileg is ismert, elismert drámai művet. És az sem véletlen, hogy a magyar nagyeposz megalkotására törekvő elődök közül éppen Zrínyiben látja meg a mások által követendő példát. Zrínyi művében pedig eszmei téren az emberséget, a költői eszközöket illetően pedig a szavakkal, érzelmekkel való megfontolt takarékosságot emeli ki. Arany sosem írt márványba véshető kétsorosokat, vagy Oscar Wilde-éhoz hasonló szellemességeket, gondolatai mégis bölcsességről árulkodnak. Ha mindenképp hasonlítanom kellene, a kiteljesedett német barokk legkiválóbb zeneszerzőinek, Bachnak, Telemannak és Handelnek műveihez mérném költeményei és a belőlük kiragadott gondolatok fennköltségét és tökéletességét.
Galamb Zoltán 2008. június 30. |
|
Kategória: | Magyar szépirodalom |
Sorozat: | Füveskönyvek |
Terjedelem: | 136 oldal |
Méret: | 112 mm x 197 mm |
Kötés: | keménytáblás |
Nyelv: | magyar |
ISBN: | 978-963-9690-55-4 |
Súly: | 0.21 kg |
Ár: 1 700 Ft 1 360 Ft |