Austen, Jane

A mansfieldi kastély

Lazi Könyvkiadó 2010, Szeged

Fordító: Réz Ádám

RÉSZLET A KÖNYVBŐL: OLVASSON BELE!

A romantikus történelmi regények nagy divatja idején Jane Austen új műfajt teremtett: az 1814-ben megjelent ,,Mansfield Park" modern társadalmi-lélektani regény, melyben az írónő egy vidéki úri család hétköznapjait, a köznapi családi élet bonyodalmait ábrázolja.
A jó nevű, ám szegény családba született Fanny Price-t anyja a Mansfield Parkban lakó gazdag rokonaihoz küldi. A mansfieldi kastély Sir Thomas Bertram otthona, itt él feleségével és négy gyermekével. A család befogadja ugyan a lányt, de sohasem kezeli egyenrangúként. Fanny Price tízéves, amikor Mansfield Park befogadja, tizennyolc, amikor az olvasó búcsúzik tőle. E nyolc év története kel életre a regény lapjain, attól a naptól kezdve, amikor a félénk és zárkózott kislány új otthonába érkezik. Fanny életében mély törést jelent a szülői házból való kiszakadás, és helyzetét - különösen a kezdeti időkben - nem túlzottan könnyíti meg a két elkényeztetett Bertram lány sem. De a fiúk közül az egyikben, Edmundban hamarosan megértő társat talál, s barátságuk idővel szerelemmé érik. A nyolc év során nemcsak Fanny járja ki az érzelmek iskoláját, hanem négy fiatal rokona és a sorsukban oly jelentős szerepet játszó szép Crawford testvérpár is, akik megnyerő modorukkal és külsejükkel alaposan felforgatják a család mindenapjait és összezilálják a konzervatív értékrendet. A fiatalok közül csak Edmund és Fanny érnek révbe, s boldogságuk záloga a lány hűsége és szerelme.
A művet, melynek fő- és mellékszereplői egyaránt emlékezetes, árnyaltan megrajzolt figurák, a jellegzetes austeni irónia teszi még élvezetesebb olvasmánnyá.

Ajánló

Jane Austen (1775. december 16. - 1817. július 18.) 1814-ben írta A mansfieldi kastély (Mansfield Park) című, a többitől némileg eltérő regényét. Bár ott bujkál benne a jellegzetesen austeni irónia, sokkal fontosabb az a komoly erkölcsi mondanivaló, melyet Fanny és Edmund alakja testesít meg.

A modern társadalmi-lélektani regényben, amelyben az írónő egy vidéki úri család hétköznapjait ábrázolja, sok olvasónak nem tetszett annak idején az, hogy a szerző szavaival és a körülmények alakításával egyértelműen elítélte a mansfieldi kastély fiatal lakóit, és a tiszta, egyszerű emberi értékek mellett foglalt állást.

A címben szereplő kastély pedig szinte jelképpé válik: ellentéte mindannak a léhaságnak és romlottságnak, amit a város képvisel. Talán éppen ezen dolgok miatt tartotta a 19. század nagy kritikusa, Thomas Macaulay ezt a regényt Jane Austen legtökéletesebb művének. Persze nekünk ezzel nem kell egyetértenünk. Sőt.

A jó nevű, ám szegény családba született Fanny Price 10 évesen kerül el szüleitől, hogy új életet kezdjen gazdag nagybátyja és nagynénje házában. Sir Thomas Bertram családja befogadja ugyan a lányt, de soha nem kezeli a család gyermekeivel egyenrangúként. Persze soha nem is vágyott erre. Bár nagyon keserves gyermekkora volt (elszakadás a szülői háztól), ő soha nem panaszkodott. Tűrte az ő kárára elkövetett heccelődést, a Bertram lányok sértéseit, másik nagynénje szúrós szavait.

És közben csupán egyetlen támasza volt nagy bánatában: Edmund, az unokabátyja. Akibe szép lassan bele is szeretett - mondanom sem kell, reménytelenül. Hiszen a fiatalember a paplakban vendégeskedő ifjú Marybe bolondult bele.

Miközben a családban zajlik az élet, Fanny sokat szenved. Nem csupán a külső sérelmek, de soha szűnni nem akaró kusza gondolatai is megkeserítik életét. És akkor esik igazán pánikba, amikor a paplakban vendégeskedő Crawford úr (Mary bátyja) megkéri a kezét. Hiszen ő nem mehet hozzá, mert egyáltalán nem szereti. Sőt, kifejezetten ellenszenvesnek találja. Minden rábeszélés és unszolás ellenére is kitart nemleges válasza mellett. Az események pedig őt igazolják.

Kicsit nehézkes a mai rohanó életünkhöz szokott ember számára az 1800-as években íródott irodalmi szöveg olvasása, de megéri. Sőt, az a véleményem, minden nőnek egyszer át kéne rágnia magát ezen a könyvön. Hiszen mégiscsak a szingliregények ősei közül való, ami végre a beltartalomhoz hangulatában tökéletesen illő, William John Hennesy festményének felhasználásával készült borítóval jelent meg.

Galgóczi Móni

2005. november 01.

http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=274