|
Grant, Mira Feed - Etetés
Lazi Könyvkiadó 2012, Szeged
„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
Rögtön az elején...
(olvasonaplo.net)
Rögtön az elején el kell mondanom, hogy kicsit félre voltam informálva erről a könyvről. Mert meg voltam róla győződve, hogy egyike csak, a manapság népszerű ifjúsági poszt-apokaliptikus történeteknek, csak éppen jól van megírva. De ez nem ifjúsági regény, hanem felnőtt könyv. S persze amint elkapott, rá kellett jönnöm, hogy Balázsnak, a Hármas könyvelésből mennyire igaza van, hogy minden könyvben kell zombi, s máris jobb lesz. Ott volt ugye a Zombiháború, ami igazából egy háborús riportregény, zombikkal. A Feed-Etetés pedig politikai és orvosi thriller egyben, zombikkal. Izgalmas, részlet gazdag, alapos, elgondolkodtató és nagyon-nagyon reális.
Mert nem arról szól, hogy milyen amikor eljön a zombiapokalipszis, hogy harcolnak az emberek az élőhalottakkal, hanem a fertőzés kitörése után bő két évtizeddel indul a történet, amikor az élők „hozzászoktak”, hogy feltámadnak a halottak. S ez a hozzászokás azt jelenti, hogy nagyon megváltoztak az életkörülmények, leginkább mindenki visszavonultan él biztonságos házában, viszolyog a társas érintkezéstől, mert a vírus, amely a zombikért felelős ott van mindenkiben és bármikor aktivizálódhat, s megtörténhet akár spontán is az átalakulás élőhalottá. Mira Grant roppant részletesen kidolgozta ezt a világot, a történelmét a jelenét, hogy tökéletesen érzékeltesse, milyen is félelemben élni. A regény főhősei huszonéves bloggerek, akik már eddig is népszerűek voltak, de új megbízást kapnak és ezzel népszerűségük az egekbe tör. Georgia és Shaun Mason a Világvége Afterparty oldal alapítói és üzemeltetői s a híreket különböző szempontból tárolják. George (az öccsétől kapta ezt a becenevet) feddhetetlen hírű újságíró, aki tényeket elfogulatlanul és lényegre törően tudja kommentálni. Ő a regény narrátora is, s neki köszönhetően az olvasó is alaposan tájékozódik a történelemről, körülményekről, a vírusról, a Feltámadásról. Shaun az a fajta, aki az akciót szereti, eljár zombikat öldösni és ebből készíti a beszámolóit, amik nagyon népszerűek. A triumvirátus harmadik tagja, Buffy pedig egyrészt a technikai zseni a csapatból, másrészt pedig „mesélő” és versekkel, novellákkal, kreativitásával gazdagítja az oldalt. Mint bloggernek, nagyon szimpatikus volt a regénynek ez a vonulata, ahol arról volt szó, hogy a hagyományos és az online média hogy küzd még inkább a hitelességért. A bloggerek ugyanis fontos szerepet játszottak annak idején abban, hogy felkészítsék az embereket a Feltámadásra, s azóta is egyre nagyobb népszerűségük van, de még nem mindig mindenki ismeri el őket. Georgia és csapata azonban kivételes helyzetbe kerül, ugyanis őket válasszák ki, hogy tudósítsanak az amerikai elnökválasztáson ringbe szálló egyik jelölt kampánykörútjáról. S ez aztán teljesen megváltoztatja az életüket, bekerülnek a nagykutyák közé és kérdés, hogy tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Egyáltalán, túlélik-e ezt a kalandot. Mert a kampánykörúton aztán a politikai csatározások is elfajulnak, és Shaunék olyan információkhoz jutnak, amely még őket is végveszélybe sodorja és fel kell tenni a kérdést, hogy mi a fontosabb: az életük, vagy az igazság.
Persze azért vannak zombik is a regényben, akikkel meg kell küzdeni, van öldöklés és akció is, de mégis inkább a politikai és virológiai vonalon van a hangsúly. Részletesen megismerhetjük a vírust amely felelőssé vált az emberiség regénybeli állapotáért és kiderül, hogy mennyiben változott az elnökválasztási kampány a ma ismerthez képest. Végig izgalmas volt a regény, s az utolsó egy harmad meg egyszerűen torokszorító. Mira Grant olyan csúcspontot hozott ki, ami nagyon bátor és merész és az embernek le is esik tőle az álla. Jómagam hajnal 2-ig fennmaradtam, hogy befejezzem a történet olvasását és igazán érdekel, hogy mi lesz tovább, miként lehet feldolgozni ami ebben a regényben történt és hova lehet tovább lépni vele, mert ugye ez is csak egy trilógia első kötete.
Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, az az, hogy néhol döcögősnek éreztem a bloggervilág bemutatását magyarul. Persze tudom én, hogy nehéz egy itthon is alapvetően angol szavakból álló terminológiát átültetni (már a cím se hozza sikeresen anyanyelvünkön a Feed kettősségét, ami részben az RSS olvasóra is utal), s fogalmam sincs, hogy lehetett volna ezt jobban megoldani. Ráadásul lehet, hogy aki nem annyira figyeli a mai online világot, annak sokkal jobban átjönnek ezek a dolgok, de engem, ha magyarul olvasok és közben állandóan érzem, hogy mi lehetett az angol eredeti kifejezés ki tud zökkenteni a ritmusból.
Ezektől eltekintve azonban egy igazán lebilincselő thrillerről van itt szó, ahol nem is annyira a zombik képviselik a horrort, hanem inkább az emberi természetben rejlő gonosz.
http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2012/12/28/mira_grant_feedetetes/
Zombikról újat mondani?
Szilvási Krisztián
(ekultura.hu)
Zombikról újat mondani? Emberes próbálkozás. Mindenesetre csoszogó-hörgő, de legfőképpen élőhalott fantáziával biztosan nem lehet innovációt lehelni a témába. Főleg akkor nem, ha a szerző a szokásos-szokványos zombi-attribútumokat veszi alapul: lassú járás, gondolkodni nem tudás, a továbbfertőzésre irányuló vérszomj, csakis az agy elpusztításával történő végleges kiiktatás. Ha a hagyományos kereteket nézzük, valóban kijelenthető, hogy minden bőrt (és belsőséget) lenyúztak már a témáról, ezért kapja fel az ember a fejét, amikor valaki a klasszikus paraméterek mentén színezi olyanra a képet, amelyet eddig még nem láttunk-olvastunk. Nos, azt a személyt, aki – ráadásul hölgyként – ilyen lépést mert húzni, Mira Grant-nek hívják. Legalábbis álnéven. A Seanan McGuire néven anyakönyvezett amerikai írónő 1978-ban született, s szakmáját tekintve nemcsak írásairól ismert, hanem az úgynevezett „filk music”-beli (a sci-fi és a fantasy műfajához kapcsolódó zenei műfaj és kultúra) tevékenységéről is. Seanan 2010-ben robbant be a köztudatba Rosemary and Rue című városi folklór fantasy-detektív történetével, amellyel legjobb újonc szerzőként elnyerte a John W. Campbell-díjat. Mira Grant álnév alatt más vizeken evez: zombi horror mögé bújtatott politikai thrillerek ír. A Newflesh trilógiába tartozó Etetés – Feed mellett Deadline és Blackout címmel írt regényeket, következő munkája pedig, a Parasite 2013-ban jelenik majd meg Amerikában.
Az Etetés borítójának hangzatos – és marketing szempontból igencsak hatásos – felütése, ha akarjuk, ha nem, alaprezonanciát ad a könyvnek, mint egy zenei hangvilla: „A jó hír: életben maradtunk! A rossz hír: ők is”. Mira Grant regényének alaptézise már eleve fifikás, méghozzá úgy, hogy akár igaz is lehet(ne). 2014-ben az orvostudományt ünnepelte a világ: megtalálták a közönséges nátha, sőt, a rák ellenszerét is! Nem kellett többé félni például a tüdőráktól sem, hiszen bármennyit is dohányzott az ember, egyszerűen nem tudott kialakulni a betegség, vagy ha mégis, hát megvolt rá a gyógyszer. Csakhogy a tudósok egyvalamivel nem számoltak: a kétféle ellenszer (nátha és rák) összetevőinek egy szervezetbe történő beadása olyan módosulást, egymásrahatást gyakorolt, amely megállíthatatlan fertőzésként harapódzott el az emberekben. Az újonnan létrejött vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és az elmék felett, zombikká degradálva az emberi szervezetet, s egyetlen késztetést kódolván beléjük: hogy bármilyen élőlényt, aki vagy ami az útjukba kerül, felfaljanak és/vagy megfertőzzenek. Ez volt a Feltámadás napja, amikor minden (mármint a pokol) elszabadult.
De az emberiség nem lenne emberiség, ha nem élte volna túl ezt is. A zombik szorongatta világban a normálisnak megmaradt túlélők ugyanúgy folytatták bevett civilizációs hétköznapjaikat, mint a biológiai armageddon előtt – csak elképzelhetetlenül szigorú biztonsági előírások közepette. Nagyjából negyed évszázad telt el a Feltámadás óta. Egy örökbefogadott blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason a tulajdonosai a Világvége Afterparty nevű internetes oldalnak, amely több virtuális (újság)írót foglalkoztat. A huszonéves testvérek a technikai zseni Buffy Meissonier-rel kiegészülve életük lehetősége előtt állnak, amikor bekerülnek az elnökségért induló Ryman szenátor közvetlen sajtócsapatába. A kampány során aztán szépen-lassan kiderül, hogy nem minden esetben a zombik jelentik a legnagyobb fenyegetést, mivel az ellenlábas indulók egyszerűen bármire képesek, még a biológiai terrorizmus leghátborzongatóbb cselekedetei sem jelentenek tabut a számukra. Amikor pedig felsejlik a lehetősége annak, hogy a legbelsőbb körök is szerepet játszanak a szabotázsban, Georgia, Shaun és Buffy élete is veszélybe kerül.
Mira Grant regénye szó szerint „Etetés” abban az értelemben, hogy a zombi-thrillernek álcázott történet valójában a jelenre vonatkoztatott, csúnyán (mert igazul) csengő társadalomkritika. Szigorú vizsgálat alá veszi a média erejét-szerepét csakúgy, mint a politikai machinációk világát olyan körülmények között, amelyek ugyan nem hétköznapiak, de pontosan emiatt esik nagyobb súly manipulatív emberi viselkedésünkre. A zombikeretek a legapróbb vércseppig átgondoltak, kidolgozottak és megvalósítottak. Mira Grant-nek egyszerűen mindenre van válasza: hogyan indult a járvány; hogyan tartható így-úgy kordában; milyen vizsgálati eszközök állnak rendelkezésre a fertőzöttek és egészségesek (mármint azok, akiknél még nem aktiválta magát a fertőzés) számára; milyen törvényi rendelkezések és szabályozások vannak érvényben a Kellis-Amberlee (ez a zombivírus hivatalos neve) sújtotta világban; hogyan alakultak át a társadalmi-szociális szokások a fertőzésveszély következtében; és így tovább. Az Etetés olyannyira képes a részletekbe menni, hogy tüzetes magyarázatot kapunk például arra is, Georgia miért kénytelen napszemüveget viselni (retinális KA-ban szenved). Grant regénye mindezektől olyasfajta hitelességgel mesél, amely egy fikció esetében mindenképpen elismerendő.
Az Etetés akár gyenge lábakon is billeghetne, ha nem lennének a zombikulisszák a már vázolt módon zseniálisan kidolgozva. A történet önmagában, a végtelenségig lecsupaszítva egyszerű, mondhatni egysíkú és unalmas. Bloggerek, elnökválasztási kampány, szabotázs, belső tégla, lezárás. Ennyi. Viszont Mira Grant regénye pontosan attól lesz nagyszerű, hogy egy poszt-zombi-apokalipszisbe helyez egy mai, hiteles vonalú, lineáris cselekményt. Így nézve viszont már más minőséget kapunk. A humor azért helyenként így is kirí, a cool, filmes amerikai beszólások (mondjuk a legfeszültebb jelenetekben) inkább kicsit kínosak, mint viccesek – nem oda illők. Bár, ha úgy vesszük, hogy fiatal lány a mesélő (Georgia, majd Shaun), akkor ezt sem nehéz elnézni neki. A naplószerű elbeszélésmód találó, a fordulatok, mérföldkövek pedig olyannyira hatásosak és váratlanok, hogy éleket adnak a történetnek. Mira Grant nem fél főhősöket kiiktatni, ha a cselekmény tendenciája éppen azt követeli meg, ez pedig nem csupán bátorság, hanem átgondolt és következetes dramaturgia. Az Etetés tehát nem (pusztán) zombiregény, a felszín alatt valami jóval több (is akár). Összességében véve kiváló meglepetés, a műfajon belül új irányvonal, az olvasók számára pedig magával ragadóan izgalmas utazás. De ugye tényleg nem a jövőnkbe?
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-03-06+12%3A00%3A00/mira-grant-etetes-feed |
