Benkő László

Tatárjárás I. - Dzsingisz szürke szolgálója

Lazi Könyvkiadó 2015, Szeged

A méltán nagy sikerű Honfoglalás-trilógia után az Olvasó most kézbe veheti Benkő László tatárjárást taglaló nagyívű regényfolyamát. A szerző a világhódító Dzsingisz kán, valamint fiai és unokái nagyratörő terveit és azok megvalósítását egy olyan kortárs szemén keresztül mutatja be, aki személyes sorsának alakulásával meséli el a történetet.
Az 1200-as esztendők elején járunk, amikor Dzsingisz, akinek Isten a hagyomány szerint feladatul szabta minden földek meghódítását, már megalapította birodalmát, és terjeszkedni készül. Egy fiúcska kerül a nagykán udvarába, aki tanulási vágyával és kiemelkedő képességeivel rögtön feltűnik Dzsingisz szürke eminenciásainak, akik a világhódító terveket előkészítendő, egyedülálló kémhálózatot szerveznek.
A kis főhős átesik a kötelező katonai kiképzéseken, és legényke korától részt vesz a mongol hadsereg titkos akcióiban. Ő a klasszikus „telepített hírszerző” korabeli mintája, aki azt a feladatot kapja, hogy kalmárként települjön le II. András Magyarországán, mint a kémhálózat egyik láncszeme, akinek kapcsolatokat kell kialakítania a királyi udvar prominenseivel.
Az európai küllemű, mongol szolgálatban álló kém pedig megkezdi több évtizedes működését…
Ahogyan a szerzőtől megszoktuk, ezt a fontos korszakot is hiteles történelmi adatokra, leírásokra építve mutatja be úgy, hogy az Olvasó egy pillanatig sem unatkozhat. A részletesen taglalt magyar belviszonyokon kívül megmutatja a nagy világtörténelmi eseményeket, külön tekintettel azokra, amelyek hatást gyakoroltak a Magyar Királyságra.

„…monumentális történet, amely a história leges legmélyére hatol…”
(ekultura.hu)

Nehezen tudom megérteni azokat az embereket, akik azt állítják, nem szeretik a történelmet. Az persze lélek-, érdeklődés- és személyiségfüggő, hogy kit mi érdekel a múltból: a nagy csaták, a körmönfont diplomáciai játszmák, a nemes hősök, a korabeli divat vagy épp a gasztronómia története. Aki viszont elintézi a dolgot azzal, hogy őt nem érdekli a história, valószínűleg még sosem találkozott vele igazán élvezetes formában. (Vagy nagyon lélektelen volt a történelemtanára.)
Benkő László történelmi trilógiája, a Tatárjárás kiváló módja annak, hogy rájöjjünk, valójában szeretjük a történelmet. Epikus, izgalmas, ízes nyelven elbeszélt, monumentális történet, amely a história leges legmélyére hatol. Ha elolvassuk, egy nagyon személyes nézőpontból fogunk mindent megtudni a magyar történelem kulcsfontosságú eseményéről, az 1241-42-es mongol hadjáratról és megszállásról.
A minden persze viszonylagos fogalom. Ám a majd’ ezerötszáz oldalas, háromkötetes regényfolyam tényleg olyan nagy ívű képet rajzol a korszakról, hogy – annak ellenére, hogy az egyes történelmi események irodalmi rekonstrukciója sosem lehet teljesen igaz, lévén lényege az élvezetes és egyedi fikció – úgy érezhetjük az utolsó lapok elolvasása után, hogy valóban mindent tudunk a korról és eseményeiről.
Segíti ezt a teljességet a Benkő László többi regényéhez képest is nagyon különleges és sajátos főhős kiválasztása. Berény Dzsingisz kán „szürke szolgálójából” lesz magyarrá, az országunkba telepített beépített emberből, „alvó ügynökből” válik IV. Béla kémjévé, vagyis ha úgy tetszik, magyar hazafivá (persze nem nemzeti romantikus, hanem középkorias értelemben). Épp ezért teljességgel egyedülálló alak a magyar történelmi regényírásban. A történetnek ezt az alapját érzem a Tatárjárás-trilógia legnagyobb erényének.
Egyrészt ez teszi lehetővé, hogy párhuzamosan a magyar eseményekkel élményszerű bepillantást nyerjünk a tatár-mongol birodalom ügyeibe, s hogy megtudhassuk, miképpen fogadta Európa IV. Béla Magyarországának megpróbáltatását, majd a király újjáépítő politikáját. Másrészt a könyv – eltérően Benkő más regényeitől – ettől lehet abból a szempontból is igazán személyes, hogy első szám első személyű a narrációja. Végig Berény szemével látunk, az ő visszaemlékezéseit olvassuk, az ő véleményét tükrözi a sokszor keserű, lélektani töprengéseket is tartalmazó elbeszélés. Harmadrészt az ő személye mindvégig érdekes marad: kettős identitása, bátor választása a háborús időkben, s az, ahogyan mindent és mindenkit túlél a múlt idők nagy tanújaként, aki élete végén már csupa értetlenséggel és idegenséggel kell, hogy találkozzék – összefogja a mintegy másfélezer oldalt, a sok, sokfelé tartó történetszálat.
Bár az én nagy kedvencem jelen pillanatban Szent László-története, ez a trilógia, amely most a Lazi Kiadónál látott napvilágot új, díszes, kemény kötéses kiadásban, biztosan egyike a legihletettebb Benkő-műveknek. Semmit sem avult 2012, első megjelenése óta, s izgalmas cselekményével, határozott történelmi állásfoglalásaival, színes jeleneteivel és szerethető szereplőivel biztosan maradandó olvasmánya lesz annak, aki rátalál.
Sokan szokták dicsérni a Benkő-féle történelmi regényeket azzal, ők bizony kötelező olvasmánnyá tennék az iskolában. Szerintem erre az ember csak annyit válaszolhat: csak azt ne, hiszen sokszor ok nélkül fáj és utálatos lesz az, ami kötelező! Ám a regénynek mindenképpen van helye az iskolában – és persze a felnőttek könyvespolcán is. Érdekes, történelmi, magyar, kell ennél több?

Baranyi Katalin
2016. március 21.

Kategória: Magyar szépirodalom
Terjedelem: 464 oldal
Méret: 145 mm x 209 mm
Kötés: keménytáblás
Nyelv: magyar
ISBN: 978 963 267 274 8
Súly: 0.56 kg
Ár: 2 999 Ft 2 399 Ft