Őszi vásár Lazi Könyvkiadó 2010, Szeged Fekete István válogatott elbeszéléseinek újabb szerzői összeállítása éppen úgy árnyalja az író vadászelbeszéléseinek két évvel korábban megjelent gyűjteményét, a Ködöt, mint ahogyan az Öreg utakont az Egy szem kukorica követte. A szándék ezúttal is nyilvánvaló: első, elköte-lezett rajongói mellett a szülőföld és a gyer-mekkor nosztalgikus hangulatai iránt vonzódóknak is kedvezni kívánt. A skatulyáit feszegető Fekete István mindemellett remélte, hogy a vaskos kötet nyomán nemcsak az olvasók száma gyarapszik, de a kortárs kritika „ifjúsági” és „vadászírói” címkéit is elhomályosíthatja. A kötet Gölle című nagyobbik fele az író saját gyermekkorát eleveníti meg a költői realizmus módszerével, egy apró konfliktusaival együtt is boldog gyermekvilágot. Elsősorban három érzelemről van szó: a hozzátartozók, a pajtások és a természet iránti vonzódásról. Megható mozzanatokban emlékezik vissza a gyermeki szerelem éledezésére, fájdalmaira. Úgy-szólván valamennyi elbeszélésben a cselekedetek erkölcsi megítéléséből, a szereplők vívódásaiból keletkezik a feszültség. Az Erdő-mező című második részben az író színes és hangulatos elbeszélésekben lehel lelket az állatok, a növények, a természet csodás világába. Az Őszi vásár ciklusait Fekete István állította össze, jobbára az előző tizenöt esztendő elbeszéléseiből. Apróbb stilisztikai simítások mellett esetenként módosított is a szövegeken: főleg a csattanókon változtatott úgy, ahogyan a hatvanas évek elején helyesnek vélte. Ráadásként néhány új, illetve addig csak rádióban elhangzott történet is helyet kapott a kötetben. A kortárs közönség kedvező viszonyulását jelzi, hogy egyetlen könyvét sem követte annyi elismerő visszajelzés, mint ezt a kötetet. Életének hetedik évtizedében Fekete István figyelmét nyilvánvalóan a számvetés kötötte le. Önéletrajzi és lírai elbeszéléseinek e gazdag gyűjteménye így végül az lett, aminek szánta: a biografikus Cönde, Csend és Ballagó idő hatásos bevezetője.
Ajánló
Fekete István novelláit összegyűjtő kötetet tucatnyit olvastam már, s többségükben a rövid, életképszerű tárcanovellák domináltak, és nem egyszer előfordult bennük, hogy némelyik darab ugyanannak a témának egy másik írástól alig eltérő változataként dolgozta fel az író gyermekkorát vagy a természet jelenségeit, sőt, akár a tényleges újraközlés sem hatott meglepőnek. Ám Fekete Istvánban éppen az a nagyszerű és különleges, hogy számtalanszor el tudjuk olvasni egy-egy témáját vagy írását, mégsem érezzük unalmasnak egy pillanatra sem. Ugyanez a helyzet az Őszi vásár című kispróza-kollekcióval is. Nem egy novellát olvastam már más kötetben, más kontextusban, így egybefogva mégis másként, néhol egészen újszerűen hatnak, hiába ismerem a helyzetet, a fordulatokat, a csattanót. A „Griffmadár” olvasással való első találkozásai, a „Fészekrablás” lelkifurdalásos ismerkedése a természettel, és a fióka feloldozásszerű visszajuttatása a fészekbe, a „Zsaroltam” szerelmi szállal egybeszőtt iskolavégi traumája, vagyis a feltételezett bukás miatti menekülés mind-mind jól ismert már a számomra, a novellák sorrendje azonban másféle keretet és értelmet ad nekik. A GÖLLE ugyanis többé-kevésbé a gyermekkor kronologikus krónikája, benne az újra meg újra felbukkanó Görbic Pistával, Görbic Pista bácsival és Puskás Péterrel. Azé a gyermekkoré, amely becsületes, természetismerő és természetszerető embert, s – egy megfontolatlan lépés miatt csősz helyett – írót faragott Fekete Istvánból. Mert hiszen az életrajzi elemek tagadhatatlanok, és ilyen meggyőzőerővel leginkább saját élettapasztalataiból kiindulva mesélhet valaki. S mégis a hosszabb novellák azok, melyekben teljes valójában megmutatkozik Fekete István írói nagysága. Az „Egy szem kukorica”, s különösen „A Tölgy” jellemzik őt, mert bennük a természet bensőséges kapcsolatból fakadó ismerete világlik ki minden mondatból, az állatok, gombák és növények életét rövid képekben felvillantó elbeszélések mégsem didaktikusak egyetlen pillanatra sem, mivel a szószövetek, melyekbe beágyazódnak, megszemélyesítők, allegorikusak, „A Tölgy” esetében pedig kifejezetten mese jellegűek. Igen, ez utóbbi, a többihez képest kifejezetten hosszú novellában a Vuk írója szólal meg: a mesemondó, akinek a rókák, a madarak, a fák egytől egyig érzelmekkel küszködő, fejlődni képes, érző és gondolkodó alakok. Ráadásul az ERDŐ-MEZŐ rész önmagában is szintén egyre terjedelmesebb írásokból áll össze, a négy évszakot egy-egy rájuk jellemző alakot, momentumot kiragadva bemutató tárcáktól haladva a nagyobb lélegzetű elbeszélések felé. Önmagában ezért a tizenegy írásért érdemes beszerezni a kötetet, ám a rövidebb életképek sora sem puszta töltelék – így egyben adják ki azt a képet, amit Fekete Istvánról önéletrajzi és természeti írásaiból kiindulva alkothatunk. Tartalom
GÖLLE Őszi vásár Tengerész voltam Aprószentek A bizonyítvány Sárgaréz patkók A két szánkó Ibolya Szerelmem Honvágy Szeptember Orvosságok Tódor Karácsonykor A tőr Griffmadár Kísértetek Ilona Jakab Törlesztés Memento Puska Péter Vendégek Jancsi A nadrágszíj Fészekrablás Sarlósfecske Fecskemadár A kulcslyuk Kalapky bácsi Sinyi Valódi A Köszörűs Apám Útmutatás Kása A legenda Berci Három fej kukorica Egy év Zsaroltam A csengő
ERDŐ-MEZŐ Tavasz Nyár Ősz Tél Február Nyárutó Őszi távíró Számadás A boldog tél Egy szem kukorica A Tölgy
Galamb Zoltán 2010. május 13. http://www.ekultura.hu:80/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-05-13/fekete-istvan-oszi-vasar |
|
Kategória: | Magyar szépirodalom |
Sorozat: | Fekete István művei |
Terjedelem: | 248 oldal |
Méret: | 142 mm x 197 mm |
Kötés: | keménytáblás |
Nyelv: | magyar |
ISBN: | 978-963-267-076-8 |
Súly: | 0.43 kg |
Ár: 2 600 Ft 2 080 Ft | |
Elfogyott |
|
|