A Rémkirály
Lazi Könyvkiadó 2002, Szeged
Fordító: Barta András
1970-ben jelent meg Michel Tournier talán legjobb regénye, mely új fejezetet nyitott a francia regényirodalomban. A Rémkirály a modern, szimbolikus-mitikus próza egyik csúcsteljesítménye, egészen különös és egyedi megvalósítása. Tournier-nak nincs elődje a francia literatúrában, elbeszélőművészete Musil, Thomas Mann és Hermann Hesse inkább ironikus, mint realista, inkább szimbolista, mint filozofikus nagy német regényeivel tart rokonságot.
A cím Goethe balladájára - a gyermekcsalogató és gyermekrabló szörnyre - utal. A Rémkirály főhőse, a párizsi garázstulajdonos Abel Tiffauges kamaszkora óta rabja bizonyos komplexusoknak. Valóságos erotikus élvezet számára a cipő bőrének érintése, rajong a galambokért, szarvasokért, lovakért, és hivatásának érzi, hogy - akárcsak a legendák Szent Kristófja - gyerekeket szolgáljon, s a vállán hordozza őket. Szinte betegesen vonzódik a gyerekekhez, s már éppen el is ítélnék valami ilyenféle váddal, de kitör a háború, Tiffauges bevonul, az ügy elalszik. A háborúban fogságba esik, de szerencséje van, egy főerdész jóvoltából Göring vadászkastélyában teljesíthet szolgálatot, majd egy olyan tábor toborzójának tisztét bízzák rá, amely gyerekek SS-szé nevelésével foglalkozik, s ahol Abel fokozatosan átveszi az uralmat. Különös perverzióit mitikussá növeli magában, sorsát, sôt az egész világ sorsát e hivatás- és végzettudat torzító tükrében látja.
A regénynek különös atmoszférát ad, hogy az író történelmi összefüggésben mutatja meg az emberien szörnyeteg Tiffauges tévelygését az embertelen-ségben, a hitleri téboly apokalipszisében.
Michel Tournier ezért a regényéért 1970-ben Goncourt-díjat kapott, 1979-ben szerepelt a Nobel-díj jelöltjei között.