|
Maupassant, Guy de Bel Ami
A szépfiú
Lazi Könyvkiadó 2012, Szeged
Fordító: Benedek Marcell Georges Duroy leszerelt őrmester mindössze néhány frankkal a zsebében érkezik Párizsba. Egykori bajtársa szerez számára állást egy helyi lapnál. Ifjú hősünknek nincs különösebb tapasztalata a tollforgatás terén, ezért eleinte barátjának felesége, Madeleine segít rajta. Ám nem ő az egyetlen nő, akinek a rendkívül ambiciózus és nem kevésbé vonzó Georges igénybe veszi a segítségét... A férfi hamar felismeri ugyanis, hogy az érvényesülés legegyszerűbb útja Párizsban a női szalonokon - esetenként hálószobákon - keresztül vezet...
Ezzel egy nem mindennapi karriertörténet veszi kezdetét, melyet a szerző csípős iróniával és érzéki megjelenítő erővel mutat be. Sokan úgy tartják, ez Maupassant legteljesebb regénye, melyben leginkább megmutatkozik páratlan társadalom- és lélekábrázoló képessége, éles szatírája.
A regényt többször is megfilmesítették már világszerte. A legújabb filmváltozat az Alkonyat-sagával ismertté vált Robert Pattinson főszereplésével készült, és egyes jeleneteit Budapesten forgatták.
Guy de Maupassant...
Tután Beatrix
(Ekultúra)
Guy de Maupassant regénye egy közepesen ellenszenves, többnyire igazi balfék módjára viselkedő, ugyanakkor meglepően tanulékony és simulékony fiatalember társadalmi-társaságbeli felemelkedéséről szól. Az ifjú semmirekellő, Georges Duroy zsebében alig néhány fillérrel éldegél Párizsban, és azon gondolkodik, mihez kellene kezdenie magával, miután nem vált be sem az a kísérlete, hogy tanulás útján javítson a sorsán, sem pedig az, hogy katonaként csináljon karriert. A fiatalember – legalábbis kezdetben – nem vágyik túl nagy dolgokra, arról ábrándozik, amiről bármely más fiatalember álmodozna egy forró párizsi estén: meginna egy sört, mulatna és lányokkal enyelegne – de hát mindez nem megvalósítható, ha az embernek nincs pénze. Még szerencse, hogy Georges váratlanul összefut régi bajtársával, az azóta sikeres, dörzsölt újságíróvá avanzsált Forestier-vel, aki fizet neki egy-két sört és még azt is felajánlja, hogy megpróbálja őt benyomni az újsághoz, aminek dolgozik.
Georges kapva kap az ajánlaton, s néhány nappal később már a nagy párizsi lapnál dolgozik. A fiú a kezdeti szerencsétlenkedések (például fogalma sincs, hogy kellene megírnia egy élménybeszámolót régebbi, katona korabeli gyarmati tapasztalatairól, ezért Forestier feleségével íratja meg azt) után egyre nagyobb magabiztossággal kezd mozogni a világban, egyre jobban kiismeri magát a korabeli politikai-pénzügyi-társaságbeli viszonyok között, és hamar megtanulja a legfontosabbat: egy magafajta jóképű és sima modorú, ám semmiféle kimagasló tehetséggel nem rendelkező fiú számára az érvényesülés legjobb módja, ha a megfelelő nőkkel barátkozik – s ezzel nincs is gondja, hiszen a nők számolatlanul bomlanak utána.
A történetben Maupassant az 1870-es évekbeli francia elit (és az elitbe tartozni akaró törtetők) világáról és az ott folyó manipulációkról és játszmázásokról ír, igen szórakoztató, gúnyos és szatirikus módon. Olvashatunk például a regényben állítólag mélyen hívő, erényes nagyvilági hölgyről, aki – nőismerősei között szinte egyedülálló módon – sosem venné a lelkére, hogy felszarvazza férjét, ám amikor mégis meginog, éppen egy templomot választ találkahelyszínül; cinikus újságírókról, akik nem veszik a fáradságot, hogy felkeressék interjúalanyaikat, inkább maguktól írnak olyan interjút, ami biztosan tetszik majd az olvasóknak; vagy éppen igen népszerű s az elit lelkiismeretét megnyugtató jótékony célú összejövetelről, amely ugyan nevetséges összegű bevételt eredményez, a jó társaság mégis nagy sikernek könyveli el, hiszen a lényeg úgyis az volt, hogy mindenki mutogathassa magát és eltöltsön egy kellemes délutánt.
S ahogy ebből látható, annak ellenére, hogy a regény fő témája Georges sikertörténete (vagy ha úgy tetszik, erkölcsi lezüllésének története), szó sincs arról, hogy a főszereplő egy szigorú erkölcsökkel rendelkező, „tisztességes” környezetben viselkedik amorális szívtipróként – a viselkedése valójában nem is különösebben feltűnő, hiszen a regényben egyáltalán nemcsak ő alkalmazkodik igen élelmesen a folyton változó körülményekhez, és nemcsak ő alkalmaz különös módszereket arra, hogy elérje, amit akar, sőt. Az ajánlóm elején nem véletlenül neveztem balféknek a főszereplőt, hiszen a fiatalember kisstílű, nem is igazán ügyes, meglehetősen átlátszó ügyeskedéseivel és nem túl kifinomult karrierépítési módszerével (amelynek lényege, hogy mindig úgy válasszunk új nőt magunk mellé, hogy magasabb körökbe juthassunk általa, mint az előző által) szerintem még csak nem is nevezhető a regény legcinikusabb, legszámítóbb, legamorálisabb figurájának. De persze ezt már mindenki döntse el maga.
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-12-19+12%3A00%3A00/guy-de-maupassant-bel-ami-a-szepfiu
|
