Lazi Könyvkiadó 2000, Szeged

E kü­lö­nös szo­ci­og­rá­fi­a szín­he­lye egy­, ma már csak ma­rad­vá­nya­i­ban lé­te­ző te­lep, Bu­da­pest ki­len­ce­dik ke­rü­le­té­ben. 1937-­ben é­pült az a há­rom ház, a­mely a Dzsum­buj né­ven vált is­mert­té, egy­ben a tár­sa­da­lom más ré­te­ge­i ál­tal ki­kö­zö­sí­tet­té, le­né­zet­té. En­nek o­ka a te­le­pen é­lők eg­zisz­ten­ci­á­lis bi­zony­ta­lan­sá­ga, a­mely már a kör­nyék pol­gá­ro­sult la­kó­i­nak meg­ál­la­po­dott­sá­gát is ve­szé­lyez­tet­te.

A te­lep hi­he­tet­len túl­zsú­folt­sá­ga, szo­ba-­kony­hás la­kás­rend­sze­re egy sa­já­tos, ,,­nyi­tott" lét­for­mát e­red­mé­nye­zett. Az i­de te­le­pült és te­le­pí­tett ha­tal­mas és he­te­ro­gén kö­zeg a kör­nyé­ket sza­bály­sze­rű­en sok­kol­ta, a kí­vü­lál­ló­kat tel­jes mér­ték­ben ki­kö­zö­sí­tet­te és egy át­hág­ha­tat­lan vi­sel­ke­dés- és ma­ga­tar­tás­for­mát a­la­kí­tott ki. Az öt­ve­nes é­vek­től az új te­le­pü­lés­struk­tú­rá­hoz a­dap­tált te­le­pi é­let­for­ma jött lét­re, ám az ős­la­kó ,,­dzsum­bu­jis­ták" most is bűn­bak-­cso­port­ként él­tek a kör­nyék tár­sa­dal­mi és ma­gán­é­le­ti tu­da­tá­ban. A­mi per­sze nem volt a­lap­ta­lan, hi­szen a la­ká­sok szer­ke­ze­ti fe­lé­pí­té­se csak a kö­zös nyil­vá­nos­sá­got tet­te le­he­tő­vé, a­mi tör­vény­sze­rű­en oly nyílt és b­ru­tá­lis volt, hogy a ma­gán­é­let­nek sem­mi te­re sem ma­radt. A te­le­pet össze­tar­tó e­rő ket­tős - egy­részt a kül­ső kény­szer, s az ál­ta­la ki­a­la­kult get­tó-­tu­dat, más­részt a ké­sőbb i­de köl­tö­ző­ket az új hon­fog­la­lás re­mé­nye él­te­ti. U­gyan­ak­kor a sze­gény é­let­for­ma leg­ne­ga­tí­vabb e­le­me­i gát­lás nél­kül tör­nek fel­. I­dény­mun­ka, al­kal­mi mun­ka, e­set­leg se­géd­mun­ka nyújt­ja a lét­fenn­tar­tás szű­kös le­he­tő­sé­ge­it. In­for­má­ci­ó­éh­ség és te­át­rá­lis vi­sel­ke­dés­mód jel­lem­zi az itt la­kó­kat. A s­ta­bi­li­tás hi­á­nya egy sa­já­tos te­le­pi ro­kon­ság­lán­co­la­tot hoz lét­re, a­mely rész­ben eny­hí­ti, rész­ben e­rő­sí­ti a csak tár­sas é­let­for­má­ban el­kép­zel­he­tő lét konf­lik­tu­sa­it. Sú­lyos gond e kö­zös­ség é­let­for­má­já­ban az al­ko­hol­fo­gyasz­tás, a­mi át­csap per­ma­nens szo­ci­á­lis i­vás­ba, majd al­ko­hol­füg­gő­sé­gű kul­tú­rá­ba, a­mely tör­vény­sze­rű­en vissza­hat a csa­lá­dok a­nya­gi hely­ze­té­re, szét­zi­lál­ja az em­be­ri és te­le­pi vi­szo­nyo­kat.

Amb­rus Pé­ter mun­ká­ja át­fo­gó ké­pet ad a sze­gény­ség­ről, tár­gyán messze túl­mu­ta­tó ta­nul­sá­go­kat kö­zöl, és a mé­lyin­ter­júk­ból i­dé­zett szö­veg­rész­le­tek, az e­set­ta­nul­má­nyok, a szám­sze­rű­sít­he­tő kö­vet­kez­te­té­sek, ál­ta­lá­no­sí­tá­sok mel­lett döb­be­ne­tes e­gyé­ni sor­so­kat vil­lant fel­.