Lazi Könyvkiadó 2004, Szeged

A­risz­to­te­lész mű­faj­el­mé­le­te a ma­i na­pig az i­ro­da­lo­mesz­té­ti­ka és a d­rá­ma­el­mé­let e­gyik fő ins­pi­rá­ló­ja. Mű­ve fenn­ma­radt ré­sze­i­ben a szer­ző az an­tik po­é­ti­ka­i ref­le­xi­ók e­gyik köz­pon­ti ka­te­gó­ri­á­já­ból, a mi­mé­zis­ből in­dul ki. Míg P­la­tón in­kább fi­lo­zó­fi­a­i ka­te­gó­ri­a­ként hasz­nál­ta, A­risz­to­te­lész már esz­té­ti­ka­i ter­mi­nus­ként al­kal­maz­za a min­den mű­vé­sze­ti ág kö­zös je­gyét, az u­tán­zást, a ha­son­lí­tást. Sze­rin­te a mi­me­ti­kus te­vé­keny­ség fő fel­a­da­ta a lel­ki tör­té­né­sek fel­i­dé­zé­se. Mun­ká­já­ban ki­vált a t­ra­gé­di­a és az e­posz kér­dés­kö­re­i­vel (e­re­de­té­vel, al­ko­tó­e­le­me­i­vel, szer­ke­ze­té­vel, tár­gyá­val stb.) fog­lal­ko­zik, bár fon­tos i­ro­da­lo­mel­mé­le­ti e­vi­den­ci­ák meg­a­la­po­zá­sát is el­vég­zi, a­mi­kor a nyel­vi ki­fe­je­zés­mód­ról, a köl­tő­i nyelv­ről fej­ti ki né­ze­te­it. Az an­tik gon­dol­ko­dó mű­ve o­lyan e­gye­te­mes ér­té­kű al­ko­tás, a­mely­nek min­den há­zi- és köz­könyv­tár­ban meg­ta­lál­ha­tó­nak kell len­ni­e.