Márai Sándor

Kitépett noteszlapok
Márai Sándor ausztriai és németországi lapokban kiadott szépirodalmi és publicisztikai írásai

Lazi Könyvkiadó 2005, Szeged

Fordító: Nádudvari Gabriella
Szerkesztő: Kakuszi B. Péter

Márai Sándor jó néhány éve az egyik legolvasottabb magyar alkotó. Napló-, dráma-, regényíró, novellista, költő és publicista. Hihetetlen népszerűségnek örvend a határokon innen és túl. Németországban és Ausztriában éppen úgy, mint az olaszok, franciák, angolok vagy a lengyelek körében, és még ki tudja, hány népnél, hány országban. Művei jó néhány alkalommal voltak a hónap vagy az év könyvei Nyugat-Európa számos országában.

Először jelenik meg Márai Sándor ausztriai és németországi lapokban kiadott szépirodalmi és publicisztikai írásainak összegyűjtött, lefordított anyaga, holott éppen ezzel vált ismertté a húszas években, és futott be meghökkentő karriert Németországban. Több német lap, de elsősorban a Frankfurter Zeitung munkatársaként dolgozott. A Frankfurter Zeitung a négy világlap egyike, a német sajtó történetének egyik legnagyobb szabású vállalkozása, amelynek befolyása Berlintől Londonon át New Yorkig kétségbevonhatatlan volt. Önmaga így ír az újságról: ,,A Frankfurter Zeitung tárcarovatában Thomas Mann, Stephan Zweig, Gerhart Hauptmann dolgoztak és egyáltalán mindenki, akinek a neve Közép-Európában valamit számított... a lap... az egész világon mértékadó volt."

A Kitépett noteszlapok című kötetben közreadott írásainak legnagyobb része az érdeklődők számára évtizedeken keresztül eddig hozzáférhetetlenül rejtőzködött ismert és kevésbé ismert lapokban.

Könyvajánló

Hiánypótló művel állunk szemben, mivel Márai Sándor (1900. április 11.-1989. február 21.) külhonban keletkezett és megjelent írásai összegyűjtött formában még sohasem jelentek meg hazánkban. Ezek azok írások azok, melyekkel eddig a legkevesebbet foglalkozott az utókor. Nem kevés kutatás és utánajárás eredménye ez a kötet, amely mindenféleképpen hozzájárul Márai életművének jobb és behatóbb ismeretéhez.

Az I. világháborút követően, Márai Sándor első, németországi emigrációja alatt születtek ezek az írások. Keletkezési helyüket tekintve Ausztria, Németország, Franciaország említhető, megjelenés szempontjából pedig nagy részük csak német nyelvterületen (pl.: a Frankfurter Zeitungban, amelynek több másik lap mellett munkatársa volt) látott napvilágot. Márai a cikkeknek csak kis hányadát küldte haza itthoni megjelentetés céljából, és mivel jó néhány napilap adott példányának fellelhetősége után mind a mai napig folynak kutatások, sajnos nem tekinthető teljesnek az életmű ezen része. Hazánkat elhagyva Márai versírással, versfordítással, drámaírással, regény- és novellaírással kísérletezett. Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel és a csalódások miatt felhagyott velük. Helyette maradt az újságírás. Az ebből az időből származó újságcikkei vegyes képet mutatnak. Tagadhatatlan, hogy látható a fejlődés bennük, azonban elég hullámzó az írások minősége.

Szinte mindenféle témáról írt, a nagyembertől a kisemberen át, a jelentéktelen eseményekről és a ,,világmegváltó" dolgokról egyaránt. Szinte mindegyikről elmondható, hogy figyelmetlenül olvasva csak csapongó gondolathalmaznak tűnnek, de odafigyelve egy bizonyos vonalvezetést követnek. Adott egy bizonyos téma, majd erről beugrik a képbe egy ehhez nem szorosan kapcsolódó gondolat - ami éppen első blikkre az ember eszébe jut. - Lassan távolodunk; megrágjuk, kiértékeljük ezt a gondolatsort, majd sokkal gyorsabban, ezzel az eredménnyel visszatérünk az eredeti témára. Egy másik, sokat alkalmazott technika Márai tárházából a leleplezés. Nem kell itt nagy dologra gondolni, inkább úgy kell elképzelni, hogy a dolgok mögé pillantunk, és így láthatóvá válik az ember önmagában, lecsupaszítva, sallangmentesen. Jó példa erre a "Jósnő I", illetve a "Jósnő II" című írás, amelyek így végződnek: ,,Nem volt már senki; egy öreg, síró nő." és ,,Nem volt már senki; egy öreg nő, aki sír.".

Úgy érzem, Márai némely írásánál meglehetősen magas lóról, fellengzősen közelít egy adott témához, és ilyen stílusban is vezet végig az adott cikken. Kvázi ,,megmondja a frankót", és nem tűr ellentmondást. Más írásoknál is hasonló a kezdet, de aztán szembesülünk Márai ember mivoltával és azzal, hogy nem tévedhetetlen, és ezt ő is belátja az adott írásában. Szinte minden írásról elmondható, hogy közelíteni próbál egy szépirodalmi mű minőségéhez és stílusához. Az már más kérdés, hogy sikerül-e ezt elérnie. Mindenesetre az írásokat bogarászva gazdagodik az ember. Az csak a körülményeitől és a vérmérsékletétől függ, hogy mivel.

Mezei Attila

www.ekultura.hu

2005. június 6.

Ajánló

Egy olyan dokumentumkönyvet tarthatunk a kezünkben, amely a Németországba illetve Ausztriába emigrált, publicistaként munkálkodó Márait szeretné bemutatni az olvasók számára. A kötet szerkesztőjét, Kakuszi B. Pétert személyesen is ismerem, mivel tanáromként tisztelhettem főiskolai tanulmányaim idején, és ez a tény számomra támadhatatlan garanciát jelent a hitelesség terén. A tanulmány egy nagyon komoly team munka és alapos kutatás eredményeként született meg, amely a struktúráján is megmutatkozik. Nem keres mélyreható következtetéseket, inkább az olvasóra bízza Márai irodalmi és újságírói fejlődésének felfedezését, nem befolyásolva a kialakulóban lévő véleményeket.

A bevezető részben megismerhetjük Márai európai tartózkodásának és munkásságának helyszíneit, majd a németországi vezető pozíciójú lapokban (Der Drache, Frankfurter Zeitung und Handelsblatt, Die Weltbühne) történt publikációin illetve az ausztriai napilapokban (Panoráma, Jövő, Bécsi Magyar Újság) felfedezhető cikkein keresztül nyomon követhetjük mindazt a szemlélet és motívumalakulási folyamatot, amelyen Márai Sándor keresztülment.

Márait sokan nem kedvelték különböző okok miatt, viszont annál többen olvasták és elismerték írásait. Nem rettent vissza az őszinte vélemény kinyilatkoztatásától, tapasztalatait a világgal szemben cinikusan szemléli, nem hagyja szó nélkül a visszásságokat, a sorok között húzza meg magát az igazi vélemény, amely már csupán elvonatkoztatásra szorul. Láttatja a körülményeket, a személyeket és az eseményeket írásaiban, szembeállít, megvilágít és néha a közönyösséggel korbácsolja fel az indulatokat, mert ez a közön csupán provokáció a valóban közönyösökkel szemben. Leplezetlenül kritizál olykor, önmaga tükröződik szavaiban, önmagát adja oldalról oldalra haladva.

Színvonalas munka, irodalmi, publicisztikai szempontból meghatározó jelentőségű, értékteremtő tanulmány.

Zatykó Zoltán

http://www.potkave.hu/content/view/518/176/lang,hu/