Cholnoky Viktor Az álomirtó
Lazi Könyvkiadó 2001, Szeged
Szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt Alig akad kortársai között magyar író, akit a többiek többre, nagyobbra tartottak, s nincs is talán olyan, akit az évek múlásával jobban és méltatlanabbul elfelejtettek volna. Magas, törékeny figurája, élhetetlensége és káprázatos képzelete a prózai, költőietlen korba tévedt lovagot, Don Quijotét juttatja eszünkbe, s csak megerősíti ezt az újságírás mindennapos szellemi robotja és a ,,tudás vasárnapjai" között végigpergő élete, amelybe színt és fényt csupáncsak az illúzió lophatott, a mámor, amelyhez az alkohol, a félig éber, félig álombeli állapot segíthette. Cholnoky Viktor negyvennégy éves volt, amikor meghalt, betegségektől elgyöngülve, végkimerülésben. Hajszolt, eltékozolt, apró mámorokra felváltott élet ért véget, de Kosztolányi, aki látta őt a hullaház bádogasztalán, azt írja: ,,itt egy modern hős esett el". S a kor hétköznapi mitológiája felől szemlélve a dolgot, Cholnoky valóban korának hőse volt. Azé a magyar századfordulós írónemzedéké, amely egyszerre újító és konzervatív, amely eltéphetetlen szálakkal fonódik össze a múlttal, de figyel előre is, a jövő megfejtésre váró üzenete felé. Prózáját belengi a századelő szecessziós érzésvilága, a nosztalgia, a bódító szépségek utáni vágy, elkívánkozik a szenzációtlan köznapokból, a nyárspolgár józan, fantáziátlan világából. Novelláiban a magas szintű és széles körű műveltsége, tudása a képzelet játékainak rendelődik alá. Időben és térben a legtávolabbi világokat kalandozza be: történetei az őskorban, a bibliai időkben, a különböző ókori és középkori kultúrákban és saját kora távoli, egzotikusnak számító vidékein játszódnak. Ámde a valós környezeteket valamiféle nem evilági mázzal festi be. Az ókori mitológiák, a vallások s a világtörténelem bizarr történeteiből bontja ki a novellák cselekményét, melyekben a valószerű a valótlannal, a szépség a morbiditással keveredik. Hóbortos hősei közt, akik maguk is a fantázia és a valóság határán egyensúlyoznak, kísértet, boszorka, isten és ördög bukkan fel. A halott megelevenedik, az élő káprázattá foszlik szét. A történetek résein az irracionalitás, az abszurdum fenyegetése villan át, s felsejlik egy negyedik dimenzió: az el nem mesélhető, a csak sejthető talányok birodalma.
Tartalom
PROLÓGUS
A Szimplon
NÉHUSZTÁN MESÉIBŐL
Néhusztán meséiből
Tammúz
A négy táncosleány
Amenhotep
Az alerion-madár vére
TRIVULZIO KALANDJAI
Trivulzio szeme
Taddeusz lovag vacsorája
Bambuan katasztrófája
A máltai láz
A tigris
A MacCadwore-hitbizomány története
A farkas
Kökküregén kán fogai
Glossina palpalis
FAMAGUSZTA
Famaguszta
Az emberke
Tartini ördöge
Az álomirtó
Az Ofélia-szanatórium
EPILÓGUS
Új világ
Sánta Gábor: ,,Tout comprendre, mon ami!" |