Schwajda György

A rátóti legényanya

Lazi Könyvkiadó 2000, Szeged

A magyar folklórból föltehetőleg sokak által ismert népmesetípus, a rátótiáda sajátja: az anekdotikus elbeszélésmódba ágyazott képtelen történetek laza szálakkal összefűzött sora, melyet a vérbő humor, poénok, gegek, szójátékok és helyzetkomikumra építő, a szó legszorosabb értelmében röhögtető tréfák özöne fűszerez.
Regényében A rátóti legényanyában ezt a hagyományt eleveníti föl Schwajda György.
Miként a cím is elárulja, a cselekmény egy példásan „rátótiasan” képtelen alapötletből bontakozik ki: egy megesett ifjú, a falu aprajának-nagyjának egy emberként való tiltakozása ellenére sem hajlandó elvetetni magzatát, sőt az elképedt, dühös, és szégyenkező rátótiak szemébe vágja: ám tegyenek bármit, ő minden körülmények között világra hozza gyermekét. Ekkora szégyent azonban az önérzetes, példamutatóan lokálpatrióta faluközösség nem tud elviselni s bölcs elöljáróik – a tanácselnök, a párttitkár, a plébános és a nagyeszű iskolaigazgató – vezetésével lázas tevékenységbe kezd, hogy elűzze a világ közepe, Rátót fölé tornyosuló vészt...