Ady Endre

Az Élet-Halál Titkai
Ady Endre füveskönyve

Lazi Könyvkiadó 2006, Szeged

Szerkesztő: Papp Csaba

Korának maradiságát mind radikálisabban meghaladó korszakos költőnk az élet, a sors, a politika, a pénz, a szerelem, az irodalom, a magyarság, a hit problémáit bölcseleti nyugtalansággal fogalmazta meg szépprózájában és publicisztikájában, melynek eszenciáját tartalmazza a kötet.

Ajánló 1.

„Az irodalom eszmék, áramlatok hatása alatt áll, s hű tükre a társadalomnak, honnan alakjait veszi” – írja Ady Endre, a magyar modernizmus egyik legellentmondásosabb zsenije, a szeretve gyűlölés lírává szelídítője és a nemzeti örökséget elsődlegesen a parasztságban megőrződve látó elitizmus szószólója. Gondolatiságának kettőssége az élet minden szintjét átjárta, a nőkhöz és az italhoz fűződő viszonyától politikai és nemzeti-erkölcsi meggyőződéséig.

Ady irodalma tökéletes példája saját, ám közel sem sajátos megállapításának. A tőle, írásaiból összeszemezgetett életbölcseleti gondolatok egy megcsömörlött, haladásra képtelen társadalom képét rajzolják ki. Ady nem fél ostorozni a magyarság renyheségét. Rajta kívül csak kevesen, legfeljebb komoly írók mertek papírra vetni olyasmit kis hazánkról, mint: „Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet”. Vagy hogy: „Még a hazafiaskodás ravasz, örökös fölpaprikázása is egyenesen ezt a sötét célt szolgálja. Hogy a különben is elrenyhített magyar fej ne gondolkozzék".

De kijut általában az emberiségnek is, melynek „nagy átka” Ady szerint a dogma. Hiszen: „A dogma, a mindenféle dogma tette, s teszi a föld legszerencsétlenebb lényévé az embert. A csökönyös, a hagyományos, a megfoghatatlan, emberbutító, kötelező vélemények csordája”. Nem egyszerű modernista kikelés ez az elgépiesedett világ valójában kivédhetetlen elidegenedése ellen. A tehetetlenségbe, tunyaságba merevedett apró lélek feddését fedezhetjük fel Ady szavaiban, az aprólelkűekkel szemben pedig talán csak az érzékeny, gondolkodó és gondolkodásra ösztönző művész mozdíthatja előbbre a világot.

Önkényes válogatás bármiféle füveskönyv, hiszen a művekben, de talán még a levelekben megszólaló költői én sem mindig azonos a költővel. A kimazsolázgatott, természetes környezetükből kiragadott, és épp ezért nem egyszer ellentmondásos szövegfoszlányokból mégis képet kapunk egy elméről, egy bölcseleti rendről, amely egyetlen alkotóhoz tartozik, tartózhat csupán. Szerencsés esetben pedig ez a rend egy adott korszak - a költő, író korának - hűséges tükre, amivel összevetve saját életünkről is teljesebb képet alkothatunk, végre is minden csak mással összevetve jelenthet valamit.

Ady világképe lehangoló. Felháborít sokakat, akik nem mernek szembenézni a minket körülvevő világ kicsinységével és kicsinyességével, egykor talán nagy nemzetünk elzüllésével, mely hanyatlás nem a közeli múltban kezdődött. A nyitottabb elmék azonban sok megfontolnivalót, és rengeteg gyönyörűséget lelhetnek a csodásan megfogalmazott - nyilván nem e célra szánt, mégis filozófiai mélységben értelmezhető - szentenciákban és aforizmákban.

Galamb Zoltán

2006. október 27.

http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=2798

Ajánló 2.

Ki lehetne nagyobb szakértője életnek-halálnak, mint Ady? Ki adhatna biztosabb tanácsot a sorssal kapcsolatban, mint egy olyan ember, aki mindenkinél jobban vágyott a szerelemre, az igazságra és a tisztánlátásra. Talán a végletekbe tűnő csapongása, talán az őrültnek tűnő gondolkodása adott tehetséget arra, hogy verseljen, cikkeket publikáljon, kritizáljon társadalmi státuszra, politikai hovatartozásra, rangra tekintet nélkül. Csakúgy, mint a többi nagy irodalmárunk, - Gárdonyi, Juhász, Mikszáth, Krúdy, Fekete, Jókai - más szemmel volt képes látni és meglátni mindazt a visszásságot, ami a magyar társadalmi életben, politikai-irodalmi téren előfordult. Persze, mindenki tudta, hogy igaza van, de jó magyar szokáshoz híven, senki nem ismerte el nyíltan. Ha beleolvasunk a gondolatokba, megdöbbenve összegezhetjük, hogy nem sokat változott az ország Ady óta. Akkor is hasonló problémák merültek fel, amelyek máig nem voltak képesek eltűnni a társadalmi élet színtereiről. Persze ez nem vigasz semmire, hanem igazolása annak, hogy vannak, akik még ki merik mondani azt, amit gondolnak. Egyáltalán mernek gondolkodni és kényes témákhoz hozzányúlni, olyanhoz, mint Isten, hit, igazság, hazugság, sajtó. Csupa szélsőséges dolog, amelyben erősen megoszlanak a vélemények. Ady nem palástolja el az igazi érzéseit, hanem kúnfajta, nagy szemű legényként odavágja a piszkos, gatyás, bamba társaknak. Az élet nem egy szépséges valami, hanem hazugsággal, önzőséggel telített emberi betegség, és ami mégis érték benne, arra csak az elmúlással ébredhetünk rá. Ez Ady filozófiája, ezért hal meg és éled fel újra benne minden.

Zatykó Zoltán

2006. 11. 01.

http://www.kozkincs.hu/node/1792344