Wilde, Oscar

Az élet titka a művészet
Oscar Wilde füveskönyve

Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged

Fordító: Molnár Miklós
Szerkesztő: Molnár Miklós

Oscar Wilde, Anglia híres-hírhedt különce, dandyje, esztétája, költője, színmű-, tanulmány-, regény- és meseírója, főként pedig botrányhőse mestere volt az ékesszólásnak, és minden elképzelhető témáról tudott valami metszően szellemeset, olykor mélyen-szántóan okosat vagy legalábbis valami elképesztőt mondani. A kötet ebből nyújt át egy csokorravalót.

„A nők arra valók, hogy szeressük, nem pedig arra, hogy megértsük őket.”

„Éveket élhetsz anélkül, hogy igazán élnél, aztán egyszer csak az egész élet belesűrűsödik egyetlen órába.”

„A mai közoktatás sarkalatos eleme: semmit sem tudni legnagyobbjainkról.”

„Ha tönkre akarsz tenni valamit, reformáld.”

Ajánló

Ha valaki elfeledte volna, Oscar Wilde tesz róla, hogy belénk sulykolja: nem szabad azonosítani a szerzőt az írásaival. A remekműveket legtöbbször a magánéletben érdektelen, unalmas, vagy épp elviselhetetlen alakok alkotják, az írásban pedig nem a költő személyisége, hanem a világ – Wilde szerint persze a szépségeszmény – tükröződik.

Ugyan Wilde-ra e tétel nem, vagyis csupán megkötésekkel alkalmazható, annyit mindenképp észben kell tartani, hogy élceiben és sziporkáiban éppúgy nem a hús-vér embert, hanem a pozőr maszkját látjuk, mint mondjuk Agatha Christie méregkeverőiben sem az egykori gyógyszertári alkalmazott, hanem a gazdag fantáziájú író agyának egy-egy szüleménye jelenik meg.

Az ellenben tagadhatatlan, hogy a választott témákban az írót mélyen érintő problémák bomlanak ki.

Oscar Wilde-ot pedig elsősorban a szépség, a forma, a külcsín mögött rejlő örökkévaló értékek érdekelték. Sok szempontból a hedonistákéval, s még inkább a cinikus filozófusokéval rokon világszemlélete számos igazságra világít rá humoros formában, de Wilde a paradoxonoktól és az önellentmondástól sem riadt vissza.

Nyilván az egymással szembehelyezett állítások más-más szereplők szájából hangzanak el, a kiragadott idézetek pedig kontextus híján néhol lényegi jelentéstöbbletet veszítenek, a finoman ironizáló megjegyzésektől a vitriolos odamondásokig terjedő adomákból és csattanós egymondatosokból félreérthetetlen művészi-emberi hitvallás áll össze.

Wilde, az esztéticizmus bajnoka, a tiszta (l'art pour l'art) művészet egyik legjelesebb művelője volt a tizenkilencedik század végi ír-angol irodalomnak, mint közel háromszáz esztendővel azelőtt Shakespeare az Erzsébet-kori Angliának, később Mark Twain az amerikaiaknak, vagy – modernebb példával élve – Douglas Adams és a Monty Python csoport a második világháború utáni korszaknak.

A jelen kötetben összegyűjtött élcek és sziporkák felérnek egy terjedelmesebb viccgyűjtemény vagy egy vicclap teljes évi anyagával. De Wilde nem a pillanatnak írt, így mondásai a mai napig érvényesek, de legalábbis elgondolkodtatóak. Komolytalanságukban komolyak, látszólagos rögtönzöttségükkel örökérvényűek.

Galamb Zoltán

2008. március 28.

http://www.ekultura.hu:80/mutat.php?cid=3075