 Austen, Jane Büszkeség és balítélet
Lazi Könyvkiadó 2009, Szeged
Fordító: Szenczi Miklós Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.
A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.
Kritikák és vélemények
Jane Austen (1775. december 16. - 1817. július 18.) - egy hétgyermekes vidéki pap legkisebb lánya - egész életében vidéken élt, és soha nem ment férjhez. Londonba csak nagyon ritkán járt, és akkor is csak egészen rövid ideig tartózkodott ott. Ideje nagy részében a háztartási munkákat végezte, és írt. Művei meg is jelentek, de igazi rangjukat csak jóval szerzőjük halála után érték el.
Első írásait, melyekben a korabeli érzelmes és romantikus irodalmat figurázta ki, még csupán családja szórakoztatására írta. Akkoriban, amikor a rémregények és a történelmi regények divatja hódított, ő nem engedett a biztos siker csábításának, inkább a bizonytalan jövőt választotta - új műfajként megteremtette a modern lélektani regényt. Regényeiben minden esetben egy zárt, nyugodt, szinte már belterjesnek tűnő világot mutat be, melynek főszereplői földbirtokos középnemesek, katonatisztek és lelkészek. Bár nem túl széles a skála, annál mélyebb a mondanivaló.
Az akkoriban újszerű, kíméletlenül őszinte lélek- és jellemábrázolás segítségével a karakterek sokkal plasztikusabbak, hitelesebbek lettek, mint korábban. Ezzel együtt (akarva akaratlanul) rengeteget elárulnak a korról is, melyben élnek. Természetesen sem a mondanivaló, sem a megformált alakok nem voltak mentesek az iróniától. Ennek a nagyszerű eszköznek köszönhető, hogy még a legellenszenvesebb figurákat sem tudjuk utálni, nem tudunk rájuk igazából haragudni sem, sokkal inkább sajnáljuk őket.
Jane Austen mind a hat teljes regényében egy-egy fiatal lány a főszereplő, aki megszabadulva az illúzióktól, eloszlatva a különböző félreértéseket és megoldva a hozományproblémákat végül az általa választott férfi oldalán elnyeri méltó boldogságát. Az életmű talán legismertebb, egyes kritikusok szerint legjelentősebb darabja az 1796 októbere és 1797 augusztusa között, először First Impressions címmel íródott ,,Büszkeség és balítélet" (Pride and Prejudice), amelynek főhőse, az intelligens és szellemes Elizabeth Bennet volt Jane Austen személyes kedvence.
A jómódú, ám nem túlságosan gazdag vidéki földbirtokos, Mr. Bennet a maga nemében boldogan él buta és pletykás felesége, valamint öt lánya társaságában mindaddig, amíg a szomszéd birtokra be nem költözik a fiatal, kedves és szerencsére nőtlen Mr. Bingley, aki magával hozta meglehetősen gőgös és kellemetlen természetű, arisztokrata családból származó barátját, Mr. Darcyt. Mi sem kiszámíthatóbb, mint hogy Mr. Bennet legidősebb lánya, a szelíd természetű Jane beleszeret az új bérlőbe, legidősebb húga, Elizabeth pedig heves szócsatákba keveredik az első látásra ellenszenves és kellemetlen Mr. Darcyval. Természetesen a szerelmesek - rajtuk kívülálló okok miatt - nem lehetnek egymáséi, a civakodók viszont szép lassan belátják tévedéseiket, és mély vonzalommal kezdenek viseltetni egymás iránt. Ettől kezdve már csak idő kérdése, mikor és hogyan következik be a boldog végkifejlet.
A ráérősen hömpölygő, néha kicsit körülményes részletekkel tarkított történet egészen érdekes megvilágításba helyezi az 1700-as évek végének angol arisztokráciáját, ahol az úri társaság idősebb nőtagjai minden igyekezetükkel megpróbálták befolyásolni az ifjú hölgyeket abban, hogy melyik férfit válasszák maguknak. Kicsit nehézkes a mai rohanó életünkhöz szokott ember számára az 1700-as évek végén íródott irodalmi szöveg olvasása, de megéri, hiszen klasszikus stílusa, feszes szerkezete, szellemes párbeszédei igazán szórakoztató olvasmánnyá teszik, pszichológiája pedig mindannyiunk tanulságára szolgálhat. |
