Csáth Géza

Hamisság és igazság

Lazi Könyvkiadó 2007, Szeged

Szerkesztő: Papp Csaba

Csáth Géza valamennyi művének és naplójának esszenciáját, az író találó megállapításait tartalmazza a kötet, többek között az erkölcsről, a bűnről, az orvoslásról, az írásról, a nőkről, a sorskérdésekről, a vallásról és a magyarságról.

„A némaság mindentudókká teszi a nőket.”

„Itt normális parlamentáris eszközökkel nem fog soha uralomra jutni a nemzet többsége, csak erőszakos eszközökkel lehetne sikert, változást remélni. Azt, hogy a látszatalkotmányból valódi alkotmány legyen. De ehhez az volna szükséges, hogy az egész nemzet együtt szálljon síkra a saját érdekeiért, mert ha nem, akkor egy áruló kisebbség az ő relatív hatalma árán sikerrel árulhatja el újra és újra az összesség érdekeit.”

„Az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek… meghalnak.”

Ajánló

A Mount Everest halálosan fagyos csúcsáról nem tud senki olyan valósághűen beszélni, mint az, aki megmászta, és élet-halál között egyensúlyozva egy acéltüskés bakancsban, vissza is tért. Olyan véglete ez a megpróbáltatásoknak, amelyre nem sokan vállalkoznak, bár aki egyszer belekóstol, nem tud szabadulni. Viszont van, aki nem magaslatokra vágyik, annál inkább nem szokványos mélységekre, ami ugyanolyan izgalmas lehet, mégis veszélyesebb.

Brenner József is ilyen volt. Emberi mélységekre vágyott, ezért is merült bele teljesen szakterülete kórtanába, ezért akarta saját maga megérezni az emberi psziché felfedezetlen területeit. Aztán túl jól sikerült, visszafordíthatatlanul megváltozott valami.

Csáth Gézát olvasni különleges borzongást jelent számomra. Ha megnézzük az általa megformázott karaktereket, láthatjuk, nem kerekedne ki belőlük egy vidám társaság. Olykor annyira megdöbbentő történeteket tár elénk, hogy lehetetlenség felmérni a Szerző pillanatnyi állapotát. Egy ember volt, aki ismerte testének minden apró anatómiai részletét, és aki a végső határokig vágyott elmenni, lebegni és másképp, más aggyal látni a külvilágot. Talán betegesnek tűnik, de éppen ezért nagyszerű, mert fel merte magát áldozni kutatásai érdekében. Nem csak egyszerűen ír a halálról és a végzetről, hanem különleges módon tudja éreztetni az olvasóval azt a vékony szálat, ami elválaszt bennünket egy ismeretlen állapottól. Mindezek írásaiból jól tükröződnek akár a kis Emmára, akár azokra gondolunk, akiket talán értelmetlenül fogott kézen a halál.

A kötet egy füveskönyv egy igazi orvostól, őszinte gyógyszerekkel, amelyeket önmagán próbált ki, ezért hitelesebbek bárminél. Azt hiszem, a múltja nem ítélhető el, nem számít mit tett jól, vagy rosszul, mivel olyan mélységekben járt, ahonnan nincs visszaút. És mindezt azért tette, hogy megbizonyosodjon, felfedezzen valamit számunkra, amit csak sejthetünk. Ami igazán egyedivé teszi gondolatait, az, hogy a témák előtt egy rövidebb írása szerepel ajánlóként, bevezetőként. Attól kezdve, hogy azt elolvastuk, nem kell különösebb magyarázat és megértés a többihez. Írni bármiről lehet, csupán kellő fantázia kell hozzá, néhány kulcsfogalom, és máris kész egy piacképes alkotás. Itt azonban erről szó sincs. Mint egy veterán, aki megjárt minden poklot, aki kivérzett és kivéreztetett, aki harcolt másokkal és önmagával is egy távoli, láthatatlan célért. Így látom Őt.

Talán élesen felfogni bármit is, nem lehet tiszta ésszel, mert akkor közbelépnek társadalmi-erkölcsi korlátaink, amelyek megakadályoznak a hitelesség megismerésében. Lehet, hogy Csáth is ezek miatt tévelygett a hamisság és az igazság között, valahol a mélyben?

De akkor mi az igazság, és egyáltalán szükségünk van-e rá?

Zatykó Zoltán

2007. 03. 03.

http://www.kozkincs.hu/node/1794170