Baricz Lajos

Különös karácsony

Lazi Könyvkiadó 2015, Szeged

„Vannak pillanatok, amikor az érzések és a gondolatok magukkal ragadnak és szállnak velem, mint a szirti sas az ismeretlen magasság felé. És vannak pillanatok, amelyekben a kimondhatatlan érzés és gondolat szavakká szelídül.

Amint a hang tükörképe a betű, a belső átélés és képzelet töredékes megjelenítése egy-egy vers vagy elbeszélés, szóljon az bármiről, jelen esetben a megtestesülés nagy titkáról – a karácsonyról.

Különös, rendkívüli volt az az éj, amikor Jézus Krisztus a Szentlélek erejéből Máriától világunkba jött. Épp ilyen különös számunkra is minden egyes karácsony megidézése, belső átélése. Szeretném, ha e könyv sok ember lelkében segítene a nagy titok megközelítésében és megtapasztalásában.”

A kötet Baricz Lajos, erdélyi plébános karácsonyi elbeszéléseit, verseit tartalmazza. A papköltő költeményeivel, elbeszéléseivel, publicisztikai írásaival éppúgy szolgálja az Urat, mint papi hivatásának gyakorlásával: a kettő szerves egységet alkot.

"JÉZUST VÁRÓ AJÁNDÉK"
(enepujsag.ro)

Az alföldi kiadó jelentette meg Baricz Lajos Különös karácsony című kötetét is. (Lazi Könyvkiadó 2015, Szeged. Összeállította Hunyadi Csaba Zsolt. A borító Nikolai K. Pimonenko festményének felhasználásával készült.) Könyvéről a szerző így ír: „Vannak pillanatok, amikor az érzések és a gondolatok magukkal ragadnak és szállnak velem, mint a szirti sas az ismeretlen magasság felé. És vannak pillanatok, amelyekben a kimondhatatlan érzés és gondolat szavakká szelídül.

Amint a hang tükörképe a betű, a belső átélés és képzelet töredékes megjelenítése egy-egy vers vagy elbeszélés, szóljon az bármiről, jelen esetben a megtestesülés nagy titkáról – a karácsonyról.

Különös, rendkívüli volt az az éj, amikor Jézus Krisztus a Szentlélek erejéből Máriától világunkba jött. Épp ilyen különös számunkra is minden egyes karácsony megidézése, belső átélése. Szeretném, ha e könyv sok ember lelkében segítene a nagy titok megközelítésében és megtapasztalásában.”

A kiadó hozzáfűzi: „A kötet Baricz Lajos erdélyi plébános karácsonyi elbeszéléseit, verseit tartalmazza. A papköltő költeményeivel, elbeszéléseivel, publicisztikai írásaival éppúgy szolgálja az Urat, mint papi hivatásának gyakorlásával: a kettő szerves egységet alkot”.

Találó jellemzés, hiszen a marosvásárhelyi és marosszentgyörgyi olvasók körében igen népszerű Baricz Lajos, a pap és egyházépítő, a lapszerkesztő és művelődésszervező, a költő és prózaíró, akinek egyéniségéhez, szellemiségéhez egyaránt simogató szeretettel viszonyul nemcsak katolikus híveinek tábora, hanem azok is mind, akik értékelni tudják, hogy a hit és szeretet, az Úr szolgálatát feltétlenül és hivatástudattal vállaló szigorúság és önszabályozó fegyelem, a tisztesség és a keresztény humánumból fakadó feltétlen elhivatottság, valamint a tehetséggel, az Istentől származó tálentumokkal való okos gazdálkodás mekkora érték, mennyire becsülendő kincs.

Jézust váró ajándék ez a kiadvány is. A feltétlen és tántoríthatatlan szeretet verses-mesés foglalata. Tizenhárom kisprózát és tizenkét verset tartalmaz, a váltakozó szövegek sajátos lüktetést kölcsönöznek a könyvnek. Egyetlen kivétellel mind a szerző szerkesztette Harangszó című lapban láttak először napvilágot. A versek kedvesek, szavalhatók, a prózák, két általánosabb érvényű példázat kivételével, az író emlékeiből táplálkoznak. Elsősorban a gyermekkorból erednek a történetek, helyszínük Borzont, a szülőfalu, Alfalu, Gyergyószentmiklós, később a szolgálat egyik korai színhelye, Kolozsvár. A Gyergyói-medence igencsak alkalmas a karácsonyvárásra, ha istenes lelkű nép lakja, és a hideg sem hiányzik. „Ha tél, hát legyen tél, – mondogatták a felnőttek. – Legalább megfagynak a bacilusok. Most az üdeje, nem júniusban. Jó tél, jó nyár. Így volt ez gyermekkorunkban es. Akkor még a hó es nagyobb vót, hogy a lovak szügyig jártak benne. De vót ám még olyan nagy hó es, hogy a lovaknak csak a filek látszott ki belőle. Az vót a szép üdő. Nem es búttunk ki a házból, csak a bajunkra, s ha nagyon szükség vót rá…”

„Az egész falu, a Gyergyói-medence, s mivel számomra a világ csak ennyiből állott, az egész világ olyan volt, mint egy hófehér kelengye, amelyből csak a kicsi baba hiányzik – emlékezik az őszülő halántékú, egykori angyalváró gyermek. – De már az sem sokáig, mert a szenteste beleszületik a világba, és ami még több, beleszületik a lelkünkbe, életünkbe is.”

Az erdélyi székely szokásvilág karácsonyi várakozása és sajátos beteljesülése elevenedik meg; az első mentolos ajándékcukorka íze ma is ott van az egykori kisfiú szájában, aminthogy az sem felejthető, hogy egyik alkalommal kisborjút is hozott az angyal az egyetlen meghagyott, Virág nevű tehéntől, máskor meg éppenséggel a korán született kisbárány vált simogatni való ajándékká. A várakozás, a készülődés, az énektanulás, a kántálás izgalmát és boldogságát azonban beárnyékolják az idők viszontagságai, az emberek hátborzongató félelmei. Az apák konok hitű hazavárása a háborúból. A férje távollétében a belépési nyilatkozat aláírását megtagadó anya visszavárása a kollektivizáló pribékek pincefogságából. Mégis kedves a kötet atmoszférája, belengi az ajándékvárás titokzatos hangulata, az ajándékozás páratlan öröme, a csodavárás és maga a csoda varázsa; hogy önzetlenül tudunk segíteni szűkölködő vagy bajba került embertársainkon, ekkor pedig az örömhír lírai magasságba emelkedik. Amikor nem érkezik meg a karácsonyfa, és semmi hír az angyalokról, a hazaérkező édesanya ölelése a legnagyobb ajándék: „Ebben az ölelésben elaludtam. Álmomban pedig láttam, amint három angyal megérkezett. Kopogtak, kinyitották az ajtót, és a földtől a plafonig érő karácsonyfát hoztak be. A fa teljesen üres volt, de a következő pillanatban ott láttam a fán édesanyámat, édesapámat és testvéremet – mint három angyalt. Karácsonyi éneket énekeltek: A kis Jézus megszületett, örvendjünk, elküldötte ő Szent fiát érettünk…”

Bölöni Domokos

2015. december 18.