Keneally, Thomas

Schindler listája

Lazi Könyvkiadó 2006, Szeged

Fordító: Walkóné Békés Ágnes

Az ausztrál író immár bestsellerré vált regénye Oskar Schindler, egykori német gyárosnak állít emléket. Schindler született üzletember és szerencsejátékos. Idejekorán belép a náci pártba, s egyetlen célja: élvezni az életet, a pénzt és a szép nőket. A második világháború elején a gyors meggazdagodás reményében költözik Krakkóba, és azonnal megérzi, milyen hatalmas üzleti lehetőségek nyílhatnak meg előtte. Baráti kapcsolatok és némi ügyeskedés révén megszerez magának egy gyárat, és nem győz eleget tenni a Hitler hadseregétől beözönlő megrendeléseknek. Mivel kitűnő viszonyban van a náci vezetéssel, vállalkozásához minden támogatást megkap, gyárába a zsidó gettóból toborozhat olcsó munkaerőt.

Ám a sorozatos kivégzések és megaláztatások, amiknek maga is tanúja lesz, rádöbbentik, mi is történik valójában. Lassan szembesül a ténnyel, hogy a rendszer, amelyet kiszolgál, és amelynek hasznát élvezi, egy embertelen, gyilkos rendszer, amely ártatlanokat küld a halálba. A koncentrációs táborok és a hidegvérű gyilkosságok láttán meggyűlöli a fasizmust, s ettől kezdve minden eszközzel, csellel és megvesztegetéssel igyekszik zsidó munkásainak, mintegy másfélezer embernek az életét megmenteni.

A regény egy ellentmondásos hős története, aki bebizonyítja, hogy egyetlen ember is képes lehet arra, hogy a körülmények ellenére megváltoztassa a dolgok menetét, és azok drámája, akik az ő segítségével élik túl az emberi történelem egyik legsötétebb fejezetét.

Ajánló

Megszámlálhatatlannak tűnhet a zsidóság ellen irányult agresszió, a Holokauszttal kapcsolatos irodalmi munkák, filmek, dokumentumok sokasága. A cél nem más, mint bemutatni a borzalmat és azt az embertelenséget, ami ezt a népcsoportot érte, azt az igazságtalanságot és kegyetlenséget, amelyet a gyűlölet, az önös érdekek és a koholt, torz elméletek szültek. Nem csupán elméletekről beszélhetünk azonban, hanem lelkileg deformálódott emberekről, akik egyenruhába bújtatott igazságaikkal csecsemőket, gyerekeket, asszonyokat, öregeket gyilkoltak le mészárosok módjára. A Schindler listája című könyv azonban nemcsak egy a sok közül, inkább tartanám egy mélyreható feldolgozásnak, egy szeletnek abból a szörnyűségből, amit a második világháború teljesített ki egy ember elméletének képleteként. Olvasás közben arra gondolhatunk, hogy vajon mi magunk kibírnánk egyetlen napig is azt a megaláztatást és könyörtelenséget a táborban, szörnyű körülmények között, éhezve, betegségektől szenvedve, megverve, kisebesedve lelkileg, fizikailag, és azzal a tudattal, hogy a családunkat a mellettünk lévő krematóriumban égetik épen el. Nem hiszem, hogy bárki is őszintén igennel tudna erre válaszolni.

Sokan azt gondolják, hogy az értelmetlen tehetetlenségről tettek tanúbizonyságot a zsidók azzal, hogy nem álltak ellen a nyilvánvaló igazságtalanságnak és értelmetlen öldöklésnek, hanem odadobták magukat a nácik kezei közé. Hiszen többen voltak a csekélyebb létszámú őrökhöz képest, és néhány helyen sikerült is ellenállást, szökést szervezni, de ezek elenyésző próbálkozások voltak. Azonban én úgy gondolom, kivételes önfegyelem és hit kellett ahhoz, hogy mindezt így tegyék, nem vagyok képes beleélni magam, el sem tudom képzelni, az ő megpróbáltatásaikat. Mégis, talán azt a képzeleten felüli kitartást és túlélési ösztönt kell a sorok között keresnünk, amellyel több ezer ember túlélte a túlélhetetlent, kiállta az összes kínzást, a véres porban fuldokolva fel tudott állni, nem hónapokon, hanem éveken keresztül. Valahányszor erről látok dokumentumfilmet, kíváncsian vizsgálom a túlélők arcának rezdüléseit. Miről mesélnek a ráncok, amelyek a lélek gyűrődéseit hordozzák magukban? Csak ők maguk tudhatják igazán, és ezt nem lehet szavakkal kifejezni. Talán Kertész Imre fogalmazta meg leginkább a túlélők gondolatait a Sorstalanságban. Túlélni akarni nehéz, de aki erőt vett magán, az hatalmat kapott arra, hogy megbékéljen a sorssal, kitörölje magából a dühöt, és soha többé ne rettegjen semmitől.

A borító azt a reményt sugallja, amit kevesen érhettek meg, és ami mégis elérkezett. Nem hiába volt a tűrés és a mártírhalálnak mondható önfeláldozás, mert talán tanult belőle az egész világ egy kicsit. Talán.

Zatykó Zoltán

2007. 03. 26.

http://www.kozkincs.hu/node/1794576