Vaněk, Karel

Švejk az orosz fronton

Lazi Könyvkiadó 2002, Szeged

Fordító: Balázs Andrea

Ja­ros­lav Hašek re­gény­hő­se, Š­vejk az e­gész vi­lá­got meg­hó­dí­tot­ta. Van­nak, a­kik úgy i­dé­zik sza­va­it, mint a bib­li­a­ol­va­sók a szen­tí­rást. Mind­egy, hogy mi­nek ti­tu­lál­juk - a nép egy­sze­rű gyer­me­ke vagy a­gya­fúrt kó­pé, bölcs c­lown a­vagy zse­ni­á­lis fa­jan­kó -, min­dig si­ke­re­sen ki­e­vic­kél a leg­szo­ron­ga­tot­tabb hely­ze­tek­ből, s bár ki­szol­gál­ta­tott, még­is ál­lan­dó­an túl­jár a ha­ta­lom e­szén.

Ám Hašek re­gé­nye, a 20. szá­za­di cseh sors en­cik­lo­pé­di­á­ja, a vi­lág­i­ro­da­lom hu­mo­risz­ti­kus mű­ve­i­nek e­gyik leg­je­len­tő­sebb da­rab­ja az í­ró ha­lá­la mi­att be­fe­je­zet­len ma­radt. Mi­lyen ka­lan­dok vár­tak még Š­vejk­re az o­rosz f­ron­ton, a ha­di­fog­ság­ban és a for­ra­da­lom i­de­jén? A kér­dést Hašek leg­jobb ba­rát­ja, a ki­vá­ló cseh í­ró, Ka­rel Vaněk tet­te fel­, s át­hat­va a š­vej­ki szel­lem­től, Hašek í­ró­i lá­tá­sá­tól s a re­gény sa­já­tos í­zé­től és han­gu­la­tá­tól, í­ró­i és ba­rá­ti fel­a­da­tá­nak tar­tot­ta a Š­vejk-­re­gény foly­ta­tá­sát, ott, a­hol Hašek ab­ba­hagy­ta.

Vaněk re­gényt­ri­ló­gi­á­já­ban to­vább­kí­sé­ri a vi­lág­hí­rű­vé vált hős é­le­té­nek fi­gye­lem­re­mél­tó e­se­mé­nye­it az el­ső vi­lág­há­bo­rú és a ha­di­fog­ság i­de­jé­ből, a­mely­nek va­ló­sá­gá­ról a szer­ző bő­sé­ge­sen szer­zett sa­ját él­mé­nye­ket, ta­pasz­ta­la­to­kat.

Vaněk egy­szer­re nyers és ke­dé­lyes hu­mo­rú mű­ve még nem je­lent meg ma­gya­rul. Re­mél­jük, ez a szin­te e­gye­dül­ál­ló i­ro­dal­mi ku­ri­ó­zum Jo­sef La­da il­luszt­rá­ci­ó­i­val kü­lön­le­ges él­ményt nyújt majd az Ol­va­só­nak.