Forster, Edward Morgan

Szellem a házban

Lazi Könyvkiadó 2003, Szeged

Fordító: Réz Ádám

A már é­le­té­ben k­lasszi­kus­nak szá­mí­tó an­gol í­ró­nak ez volt a ne­gyed­ik, a k­ri­ti­ku­sok sze­rint a leg­jobb re­gé­nye. Is­mét é­let­re kel az Ed­ward-­ko­ri Ang­li­a: az az i­dő­szak, a­mi­kor a vik­to­ri­á­nus tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés már i­nog­ni kez­dett, s nem sok­kal ké­sőbb, az el­ső vi­lág­há­bo­rú e­lőtt az e­gész er­köl­csi és szo­ci­á­lis szö­ve­vény össze nem om­lott. Ho­wards End (a re­gény e­re­de­ti cí­me) egy vi­dé­ki bir­tok ne­ve, s egy­ben az an­gol ha­gyo­mány Fors­ter sze­rint leg­ér­té­ke­sebb ré­szé­nek jel­ké­pe, a­hol az í­ró ér­zel­mek és kon­ven­ci­ók, szo­ci­á­lis fe­le­lős­ség és em­be­ri go­noszság é­ge­tő­en ak­tu­á­lis konf­lik­tu­sá­ra lel.

A tör­té­net kö­zép­pont­já­ban két csa­lád áll. Egy­részt a dús­gaz­dag Wil­co­xék: Hen­ry, a hű­vö­sen char­me-os vál­la­ko­zó, és be­te­ges fe­le­sé­ge, Ruth. Más­rész­ről a mű­velt, ér­zé­keny Sch­le­gel kis­asszo­nyok, a­kik in­tel­lek­tu­á­lis lel­ki­vi­lá­gu­kat a lon­do­ni te­a­sza­lo­nok­ban é­lik. A két é­let­for­ma kö­zött és a­latt Le­o­nard Bast, a He­len Sch­le­gel vé­dő­szár­nya­i a­lá ke­rült fi­a­tal hi­va­tal­nok ten­gő­dik, a kis­em­ber, a­ki a kul­tú­ra vi­lá­gá­ba vá­gya­ko­zik, de a­kit a wil­co­xi kö­nyör­te­len­ség és a sch­le­ge­li kö­nyö­rü­let egy­más­sal ver­seng­ve tesz tönk­re.

Mar­ga­ret Sch­le­gel el­szánt in­tel­li­gen­ci­á­já­val meg­nye­ri ma­gá­nak Ruth Wil­cox ba­rát­sá­gát. De ez csak a kez­det: a tör­té­net í­ve ak­kor kezd fe­szül­ni, a­mi­kor Ruth meg­hal, és Ho­wards En­det Mar­ga­ret­re hagy­ja - az ö­rök­ség át­vé­te­lét a­zon­ban Hen­ry Wil­cox és gyer­me­ke­i meg­a­ka­dá­lyoz­zák. Ez­zel vég­ze­tes bo­nyo­dal­mak tá­mad­nak. Mar­ga­ret el­fo­gad­ja a meg­öz­ve­gyült Hen­ry há­zas­sá­gi a­ján­la­tát, a­ki­nek fi­a el­ke­se­re­det­ten küzd az osz­tá­lyá­ba be­ke­rül­ni tö­rek­vő jö­ve­vé­nyek el­len­. A be­fa­gyott e­lő­í­té­le­tek­ből és mély ér­zel­mek­ből ka­va­ro­dó ka­taszt­ró­fa az ó­ra­mű pon­tos­sá­gá­val kö­ze­le­dik...