Révay Zoltán

Titkosírások
Fejezetek a rejtjelezés történetéből

Lazi Könyvkiadó 2001, Szeged

Már a leg­ré­gibb ko­rok­ban fel­me­rült an­nak szük­sé­ges­sé­ge, hogy a le­írt gon­do­la­tot a be nem a­va­tot­tak szá­má­ra ért­he­tet­len szö­veg ho­má­lyá­ba rejt­sék el­. A tit­ko­sí­rás hasz­ná­la­tá­nak a po­li­ti­ká­ban, a dip­lo­má­ci­á­ban és a ka­to­na­i te­vé­keny­ség­ben min­den i­dő­ben ki­e­mel­ke­dő fon­tos­sá­ga volt. Az ü­ze­net, a le­vél, a táv­i­rat szö­ve­gé­nek el­rej­té­sé­re szám­ta­lan mód és le­he­tő­ség van, de a szö­veg a cím­zett szá­má­ra csak ak­kor vá­lik ért­he­tő­vé, ha az ü­ze­net kül­dő­je és az­, a­ki­nek az ü­ze­net szól, a­zo­nos mó­don fe­lé­pí­tett ,,­kulcs" vagy ,,­kód­könyv" bir­to­ká­ban ír­ja, il­let­ve ol­vas­sa az ü­ze­ne­tet. Ez a k­rip­tog­rá­fi­a e­gyik a­lap­tör­vé­nye, ma is ér­vény­ben lé­vő gya­kor­la­ta.

A szer­ző - a­ki­nek több év­ti­ze­des mun­kás­sá­ga a rejt­je­le­zés­sel kap­cso­la­tos - át­te­kin­tést ad a tit­ko­sí­rá­sok ke­let­ke­zé­sé­ről, fej­lő­dé­sé­ről és a kü­lön­bö­ző ko­rok­ban va­ló fel­hasz­ná­lá­sá­ról. A be­ve­ze­tő a rejt­je­le­zés lét­re­jöt­té­nek szük­ség­sze­rű­sé­gét mu­tat­ja be a tit­ko­sí­rá­sok ó­ko­ri em­lé­ke­i­nek tük­ré­ben. A kö­zép­kor hoz­za meg a tit­ko­sí­rá­sok új­ra­é­le­dé­sét, fej­lő­dé­sét. A kód­rejt­je­le­zés a dip­lo­má­ci­a­i te­vé­keny­ség és a hír­szer­ző szol­gá­la­tok ki­te­re­bé­lye­se­dé­sé­ben kap pol­gár­jo­got, majd a tech­ni­ka­i fej­lő­dés lét­re­hoz­za a rejt­je­le­ző gé­pe­ket.

A könyv leg­bő­sé­ge­sebb fe­je­ze­te a ma­gyar­or­szá­gi tit­ko­sí­rá­so­kat tag­lal­ja. Ba­las­si Bá­lint, Páz­mány Pé­ter, Z­rí­nyi Mik­lós, I­I. Rá­kó­czi Fe­renc, vé­gül Kos­suth La­jos k­rip­to­gram­má­já­ig rop­pant szé­les az itt­ho­ni vá­lasz­ték.

A pre­cíz át­te­kin­tést a kém­ke­dés, le­hall­ga­tás és dip­lo­má­ci­a­i ü­ze­net­vál­tás kö­ze­li múlt­já­nak és pers­pek­tí­vá­já­nak váz­la­ta zár­ja.