Tormay Cécile

Bujdosó könyv

Lazi Könyvkiadó 2009, Szeged

RÉSZLET A KÖNYVBŐL: OLVASSON BELE!

„Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása.
Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk, és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei.
Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudhattak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek szemtanúi, mert lelküktől távol állt minden, ami magyar.
Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.
Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat."

Tormay Cécile

Ajánló

Tormay Cécile a XIX.–XX. század fordulóján a magyar irodalom egyik legnagyobb írónője volt. Bujdosó könyv című naplószerű regényének középpontjában saját sorsának alakulása áll 1918. október 31-től 1919. augusztus 8-ig.

Az említett két dátum kulcsfontossággal bír: Károlyi Mihály 1918. október 31-én ragadta magához az irányítást a darabjaira hulló Osztrák–Magyar Monarchia magyarok lakta területei felett, a Tanácsköztársaság pedig 1919. augusztus 8-ra omlott össze, hogy aztán kezdetét vegye a Horty-korszak.

Hogy miért bujdosó könyv a Bujdosó könyv? A szerző már az első világégés idején élesen bírálta gróf Károlyi Mihály politikáját. És mivel meglehetősen ismert volt mind az udvarnál, mind a közéletben, egy idő után a kritikák miatt potenciális veszélyforrást látott benne a hatalom, amely nagy valószínűség szerint meggyilkoltatta Magyarország volt miniszterelnökét, gróf Tisza Istvánt, aki Károlyi legnagyobb politikai ellenfele volt.

Tormay Cécile az ország széthullását, a kormány tehetetlenségét és hazugságait látva életre hívta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, amely fel kívánta rázni a magyarságot a háború okozta sokkból. Ez újabb szálka volt Károlyi és köre szemében.

Miután pedig a Szovjet-Oroszországból pénzelt magyar bolsevikok hatalomra jutottak, az írónőnek menekülnie kellett Budapestről, mert a vörösök elfogatóparancsot adtak ki ellene. Egészen a Tanácsköztársaság bukásáig élt Berczelen, majd Balassagyarmaton és Szűgyön, míg végre haza tudott jönni édesanyjához, aki a fővárosban élte át ezeket a vészterhes időket.

Tormay Cécile írói nagysága nem abban nyilvánul meg, hogy „első kézből" kapunk tőle pontos vagy viszonylag pontos leírást a történésekről. A belsejében zajló küzdelem a remény és a kétségbeesés közt, aggódása az ország sorsa miatt, aggódása a szerettei miatt, a félelmei, a rettegés ábrázolása az, amely igazi irodalmi értékké formálja a Bujdosó könyvet.

Tormay Cécile érzékletes, szívfájdító és elgondolkodtató regénye megérdemli, hogy mindannyian - legalább egyszer – kézbe vegyük és elolvassuk. Nem véletlenül jelölték irodalmi Nobel-díjra 1936-ban, amelyet csak 1937-ben bekövetkezett halála miatt nem kaphatott meg.

Mezei Attila

2009. szeptember 24.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-09-24/tormay-cecile-bujdoso-konyv