A logóra kattintva a Könyvmoly Antikvárium oldalára léphet!

Belépés
 
 
 
Budapesti és szegedi ingyenes átvételi helyeink!
Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 29. Pólósbolt... Szeged, Gogol u. 6, Könyvmoly Antikvárium...
Könyveinkre 2+1 akció!!!
KETTŐT FIZET, HÁRMAT VIHET!...
Fekete István akciós kötetek!
50% kedvezmény!
Olvasson bele könyveinkbe!
LAPOZGASSON!
2017. november 22.

Fekete István

Első uhuzásom

Lazi Könyvkiadó 2010, Szeged

Szerkesztő: Sánta Gábor

A természethez gyermekkorától vonzódó Fekete Istvánt különösen érdekelte a madárvilág. Már szülőfalujában, Göllén megismerte és tanulmányozta a madarakat, télen etette őket, de kalitkában is tartott belőlük. Mindez folytatódott, és szinte életformává vált Kaposváron. Később, a gazdatiszti munkája idején már dokumentálta megfigyeléseit és rendszeresen olvasta a magyar nyelvű ornitológiai szakirodalmat. A harmincas évektől elkötelezetten népszerűsítette a hazai madármegfigyelést országosan szervező Magyar Madártani Intézetet és kiadványait a Nimródban, ahol időről időre táplálkozási és vonulási adatokat is közölt. Néhány neves fővárosi madarásszal pedig rendszeresen tartotta a kapcsolatot.

Ekkoriban különösen a ragadozók érdekelték, mivel azokat, amelyek a rágcsálókat irtották, hasznosnak tekintette, míg a többit közömbösnek vagy kifejezetten károsnak tartotta. Az előbbieket védte, és mindent megtett, hogy a vadőrei se lőjék le őket, míg a károsakat, ha tehette, maga is puskavégre kapta. A madarak hasznáról és káráról értekező Herman Ottó nyomán fiatalkorában tehát ő is a hasznosság gazdasági elve szerint viszonyult a madárvilághoz. Saját etológiai tapasztalatai, valamint a felelőtlen puskahasználat, a korlátlan madárbefogás és a mezőgazdasági növényvédelem mérhető károkozásainak hatására azonban már a harmincas években az általános madárvédelem egyik leghangosabb szószólójává vált.

Baglyok, ölyvek, gólyák és varjak a legtöbbet emlegetett szereplői Fekete István első madaras publikációinak. Az uhuval szívesen vadászott, az ölyvekkel kapcsolatos félreértések különösen bosszantották, a gólyákat és varjakat pedig nemcsak közismert madaraknak, de a magyarság emblematikus állatainak is tekintette. A valamennyiük hathatós védelme mellett érvelő szenvedélyes hangú, ugyanakkor következetesen tárgyilagos publicisztikák meggyőzően szemléltetik azt a tudományos felkészültséget és hiteles szemléletmódot, amelyek Fekete István vaskos állatregényeinek sorozatát világirodalmi rangúvá teszik.

Ezekből nemzedékek ismerkedtek meg a magyarországi és erdélyi madárvilággal az elmúlt évtizedekben. Madaras cikkeinek vázlatos áttekintése hatásosan szemlélteti, hogy az igényes ismeretterjesztés terén vitathatatlanul előfutára a napjainkban is publikáló neves ornitológusainknak.

Ajánló

Szépirodalom után ismét vadászathoz kapcsolódó írások gyűjteményes kötete jelent meg a Lazi Kiadó sorozatában, amely Fekete István rövidebb terjedelmű műveit gyűjti össze.
Ezúttal a szerző madarakkal kapcsolatos írásaiból kapunk egy csokrot, négy csoportba rendezve. Az első részbe kerültek főként az uhuzással foglalkoznak, kiderül belőlük, mennyire komolyan foglalkozott Fekete István aktív vadászként ezzel a mára betiltott gyérítési módszerrel.

Sánta Gábor utószavából az is kiderül, hogy ekkoriban írt egy negyvenegynéhány oldalas tanulmányt (Az uhuzás története és gyakorlata) – ami ismereteink szerint egészen eddig nem jelent meg nyomtatott formában, s tulajdonképpen ez volt az első hosszabb írása, kis túlzással ezzel kezdődött regényírói pályafutása.
A második szekcióban különféle madarakról esik szó, gólyától kezdve a fekete varjúig, az egyes fajták hasznáról, káráról, táplálkozási szokásairól. A harmadik csoportban ragadozó madarak kerülnek terítékre, zárásként pedig két – a témához csak érintőlegesen kapcsolódó irodalmi írást olvashatunk.

„Az erdő hangjai” vélhetően hangjátéknak készült, de arról nincs egyértelmű adat, hogy játszotta a rádió vagy nem, a „Magasles” pedig a Tábortűz nevű ifjúsági lapban jelent meg.
Ez a Mátrában játszódó történet eredetileg folytatásos regényként indult, de Fekete István sosem fejezte be, az ígéretes alaphelyzetből ugyanis nem sikerült a Tüskevárhoz mérhető történetet írnia. Azért az itt közölt töredék alapján szívesen elolvasnám az elkészült szöveget, mert még így, ebben a formában is élvezetes.
Szokás szerint a kötetbe bekerült írások jól példázzák a szerző nézeteit a vadászatról, vadászokról. Tanulságos, miként bírta rá puskás beosztottjait, hogy csak a kártevő madarakat lőjék le, a védetteket vagy ártalmatlanokat pedig hagyják békében – a megfelelő szárnyasokét fizetett, ellenben a tévedésért levonás járt.
Egyébként is érezhető írásain az olvasók, valamint a többi vadász kiművelésének szándéka. Nem véletlenül szedi darabokra – rá nem jellemző módon – az uhuzásról megjelent, számtalan tartalmai hibával tarkított szakkönyvet. Bár ezt is kulturált módon teszi, személyeskedés helyett tényekkel bizonyítja igazát.
Írásainak másik közös jellemzője az állatok szeretete, tisztelete. Gyakran emeli fel szavát érdekükben, legyen szó a gólyák megfogyatkozó életteréről, vagy a szerinte etikátlan madárritkító módszerekről.
Az olvasás végeztével ismét tudatosult bennem, miért szeretem ezt a sorozatot: a rövid írások révén sokkal jobban megismerem Fekete Istvánt, mint regényeiből.
Galgóczi Tamás
2011. február 5.
Kategória: Fekete István művei 50% kedvezménnyel
Magyar szépirodalom
Sorozat: Fekete István művei
Terjedelem: 224 oldal
Méret: 142 mm x 197 mm
Kötés: keménytáblás
Nyelv: magyar
ISBN: 978-963-267-120-8
Súly: 0.40 kg
Ár: 2 600 Ft 1 300 Ft

GY.I.K Súgó Jogi nyilatkozat Impresszum Szállítási díjak
© Lazi Könyvkiadó Kft. 2011