Karinthy Frigyes

Minden másképp van

Lazi Könyvkiadó 2009, Szeged

Szerkesztő: Praznovszky Mihály

Talán Kosztolányi írta valahol Karinthyról: Ez a marha volt közöttünk a legnagyobb zseni! Kétségkívül igaza van. A XX. század legkiválóbb gondolkodói között van a helye, csak hát a humorista sokszor eltakarja a filozófust. A kötet válogatója a regények, elbeszélések, humoreszkek, cikkek, karcolatok, versek, paródiák, drámák, jelenetek és tréfák több ezernyi lapjából hámozta ki és szedte csokorba Karinthy vidám és komoly bölcsességeit.

„Ne tartsuk magunkat túl bölcseknek s mindjárt nem leszünk túl ostobák, gyermekeink szemében.”

„Nem az önzés, az irigység teszi pokollá a világot – a szemünk ezerszer akkora, mint a gyomrunk.”

„Ma már úgy vagyok vele, hogy nem látok túl nagy különbséget a kávéházi apostol világmegváltó eszméi s egy új kormányprogram között.”

„Márpedig az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.”

„A szerelem egyenlet két ismeretlennel.”

Ajánló

A szatíra, a humor a kivételes írók fegyvere. Karinthy Frigyeshez fogható szatiristát pedig nem sokat találni a magyar irodalom századainak kiválóságai között. Humora ráadásul nem kizárólag magyar – habár a nyelv és a kultúra, amelyek révén megszólal, senki más számára nem igazán érthető –, hanem az angolszász kultúra Jonathan Swift óta ismerten paradoxonokra épülő humora.

Jól példázzák ezt az afféle, Oscar Wilde-ot idéző, önellentmondásos aforizmák, mint a „Nevetés. Az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges” is, melyhez hasonlót ezerszámra találni Karinthy írásaiban.

Ám a humor kétélű fegyver. Miközben odaszúr az ostobaságnak, a penge villanása elvakítja még azokat is, akik máskülönben észrevennék az ügyes kardforgatót. Így aztán nehezebb a valós értékek és érdemek szerint méltányolni a fegyver használójának értelmét és bölcsességét.

És ezzel maga Karinthy is tisztában volt, hiszen amikor az eleinte félreismert burgonyához hasonlítja magát, melynek a termését ették a gumója helyett, pontosan az efelett érzet keserűségének ad hangot: „A vicceimet szorgalmasan szedegették – a filozófiámat megsüthettem.”

Karinthy ugyanis mindenekelőtt humanista volt, méghozzá ugyanabban az értelemben, amiben kései – és a rokonságról mit sem tudó – szellemi utódai, például Kurt Vonnegut és Woody Allen.

Ugyan az utóbbi két, jó fél századdal később alkotó pályatárs egyikének tollából sem származhattak volna olyan idézetek, mint a „Ne az élethez ragaszkodjatok, hanem az élet tartalmához – ha ez a tartalom lehetetlenné válik, az életnek sincs értelme többé”, a gondolatiság, a világszemlélet ugyanaz: az élet célja a boldogság és az üdvözülés keresése.

Egy írónál pedig ki érezhetné és érthetné jobban, hogy a világ, az evilágiság csupán átmeneti állapot, és kizárólag a lélek transzcendens, és nem a test materiális vágyai adhatnak értelmet, tartalmat életének. Mert Karinthy szerint: "Mindig erkölcstelen az, amire a test viszi rá a lelket, még ha aszkézisnek hívják is – és soha nem erkölcstelen, amire a lélek viszi rá a testet, még ha testi kéjnek minősíti is a durva anyagiasság."

S ami még ennél is fontosabb, humanizmusa mélyen a valódi értelmében vett liberális eszmék, s nem a libertinizmus, a feslettség és züllöttség talajából táplálkozik. A szabad akarat nála egyértelműen vallási tartalmat kap: liberum arbitrium, vagyis a jó és rossz közötti választás szabadsága.

Vagy ahogy ő maga magyarázza ezt: „A szabadság gondolatának legfőbb tartalma az a feltevés, hogy a felnőtt ember értelmes lény. Ítélni képes jó és rossz között. Szabadság – ez a szó nem indulatok és ösztönök világára vonatkozik, erkölcsi jelentősége kötöttebb minden tiltó törvénynél. Ezt kell érteni alatta, semmi mást: szabad választás.”

E szabad választásnak köszönhetően pedig, s a humanizmus tiszta emberiességével felvértezve Karinthynak sikerül valóságában látni és láttatni a világot.

A fajvédelem és az újfajta, a korábbiakhoz képest megdöbbentő mértékben elnyomó diktatúrák korában megérteni, hogy az élet elsősorban mégiscsak emberi síkon, az egyes emberek viszonyrendszerében mozog.

Belátni, hogy két individuum között nagyobb a különbség, mint két etnikailag elkülönülő népcsoport között, és hogy Trianon, bármennyire fáj, nem revánsért kiált, hanem – a politikai függetlenség régóta áhított elnyerésével - alkalmat ad a szabadság kibontakoztatására.

Ennél érzékenyebben talán nem is lehet reflektálni a világra. Nehéz lenne ennél mélyebbre hatolni az emberi lélek legrejtettebb zugaiba.

Mert kevesek kiváltsága, hogy nem hamis eszméket kergetve vetik bele magukat a mesébe, a misztikumba, az illúziókba (mert az irodalom, ne is tagadjuk, mese, misztikum és illúzió), és így önmaguk lényegét megőrizve adhatnak valamit világnak és embernek; a szövegei pedig – ahogy a jó írásokról elmélkedve maga is megjegyezte – valódi, építő párbeszédet folytathatnak az olvasóval.

Ha valaki mégis kizárólag - sokszor maróan gúnyos - humora miatt kedveli Karinthyt, kedvére szemezgethet a nők és férfiak kibékíthetetlen ellentéteiről vagy az írótársakról elejtett sziporkákból, melyekben (a filozófiai töltetű idézetek mellett) elengedhetetlenül bővelkedik a Füveskönyvek-sorozat legújabb darabja.

Galamb Zoltán

2009. március 12.

http://www.ekultura.hu:80/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-03-12/karinthy-frigyes-fuveskonyve-minden-maskepp-van