Minden másképp van Lazi Könyvkiadó 2009, Szeged Talán Kosztolányi írta valahol Karinthyról: Ez a marha volt közöttünk a legnagyobb zseni! Kétségkívül igaza van. A XX. század legkiválóbb gondolkodói között van a helye, csak hát a humorista sokszor eltakarja a filozófust. A kötet válogatója a regények, elbeszélések, humoreszkek, cikkek, karcolatok, versek, paródiák, drámák, jelenetek és tréfák több ezernyi lapjából hámozta ki és szedte csokorba Karinthy vidám és komoly bölcsességeit. „Ne tartsuk magunkat túl bölcseknek s mindjárt nem leszünk túl ostobák, gyermekeink szemében.”
„Nem az önzés, az irigység teszi pokollá a világot – a szemünk ezerszer akkora, mint a gyomrunk.”
„Ma már úgy vagyok vele, hogy nem látok túl nagy különbséget a kávéházi apostol világmegváltó eszméi s egy új kormányprogram között.”
„Márpedig az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.”
„A szerelem egyenlet két ismeretlennel.”
Ajánló
A szatíra, a humor a kivételes írók fegyvere. Karinthy Frigyeshez fogható szatiristát pedig nem sokat találni a magyar irodalom századainak kiválóságai között. Humora ráadásul nem kizárólag magyar – habár a nyelv és a kultúra, amelyek révén megszólal, senki más számára nem igazán érthető –, hanem az angolszász kultúra Jonathan Swift óta ismerten paradoxonokra épülő humora. Jól példázzák ezt az afféle, Oscar Wilde-ot idéző, önellentmondásos aforizmák, mint a „Nevetés. Az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges” is, melyhez hasonlót ezerszámra találni Karinthy írásaiban. Ám a humor kétélű fegyver. Miközben odaszúr az ostobaságnak, a penge villanása elvakítja még azokat is, akik máskülönben észrevennék az ügyes kardforgatót. Így aztán nehezebb a valós értékek és érdemek szerint méltányolni a fegyver használójának értelmét és bölcsességét. És ezzel maga Karinthy is tisztában volt, hiszen amikor az eleinte félreismert burgonyához hasonlítja magát, melynek a termését ették a gumója helyett, pontosan az efelett érzet keserűségének ad hangot: „A vicceimet szorgalmasan szedegették – a filozófiámat megsüthettem.” Karinthy ugyanis mindenekelőtt humanista volt, méghozzá ugyanabban az értelemben, amiben kései – és a rokonságról mit sem tudó – szellemi utódai, például Kurt Vonnegut és Woody Allen. Ugyan az utóbbi két, jó fél századdal később alkotó pályatárs egyikének tollából sem származhattak volna olyan idézetek, mint a „Ne az élethez ragaszkodjatok, hanem az élet tartalmához – ha ez a tartalom lehetetlenné válik, az életnek sincs értelme többé”, a gondolatiság, a világszemlélet ugyanaz: az élet célja a boldogság és az üdvözülés keresése. Egy írónál pedig ki érezhetné és érthetné jobban, hogy a világ, az evilágiság csupán átmeneti állapot, és kizárólag a lélek transzcendens, és nem a test materiális vágyai adhatnak értelmet, tartalmat életének. Mert Karinthy szerint: "Mindig erkölcstelen az, amire a test viszi rá a lelket, még ha aszkézisnek hívják is – és soha nem erkölcstelen, amire a lélek viszi rá a testet, még ha testi kéjnek minősíti is a durva anyagiasság." S ami még ennél is fontosabb, humanizmusa mélyen a valódi értelmében vett liberális eszmék, s nem a libertinizmus, a feslettség és züllöttség talajából táplálkozik. A szabad akarat nála egyértelműen vallási tartalmat kap: liberum arbitrium, vagyis a jó és rossz közötti választás szabadsága. Vagy ahogy ő maga magyarázza ezt: „A szabadság gondolatának legfőbb tartalma az a feltevés, hogy a felnőtt ember értelmes lény. Ítélni képes jó és rossz között. Szabadság – ez a szó nem indulatok és ösztönök világára vonatkozik, erkölcsi jelentősége kötöttebb minden tiltó törvénynél. Ezt kell érteni alatta, semmi mást: szabad választás.” E szabad választásnak köszönhetően pedig, s a humanizmus tiszta emberiességével felvértezve Karinthynak sikerül valóságában látni és láttatni a világot. A fajvédelem és az újfajta, a korábbiakhoz képest megdöbbentő mértékben elnyomó diktatúrák korában megérteni, hogy az élet elsősorban mégiscsak emberi síkon, az egyes emberek viszonyrendszerében mozog. Belátni, hogy két individuum között nagyobb a különbség, mint két etnikailag elkülönülő népcsoport között, és hogy Trianon, bármennyire fáj, nem revánsért kiált, hanem – a politikai függetlenség régóta áhított elnyerésével - alkalmat ad a szabadság kibontakoztatására. Ennél érzékenyebben talán nem is lehet reflektálni a világra. Nehéz lenne ennél mélyebbre hatolni az emberi lélek legrejtettebb zugaiba. Mert kevesek kiváltsága, hogy nem hamis eszméket kergetve vetik bele magukat a mesébe, a misztikumba, az illúziókba (mert az irodalom, ne is tagadjuk, mese, misztikum és illúzió), és így önmaguk lényegét megőrizve adhatnak valamit világnak és embernek; a szövegei pedig – ahogy a jó írásokról elmélkedve maga is megjegyezte – valódi, építő párbeszédet folytathatnak az olvasóval. Ha valaki mégis kizárólag - sokszor maróan gúnyos - humora miatt kedveli Karinthyt, kedvére szemezgethet a nők és férfiak kibékíthetetlen ellentéteiről vagy az írótársakról elejtett sziporkákból, melyekben (a filozófiai töltetű idézetek mellett) elengedhetetlenül bővelkedik a Füveskönyvek-sorozat legújabb darabja.
Galamb Zoltán 2009. március 12. |
|
Kategória: | Füveskönyvek |
Sorozat: | Füveskönyvek |
Terjedelem: | 152 oldal |
Méret: | 112 mm x 197 mm |
Kötés: | keménytáblás |
Nyelv: | magyar |
ISBN: | 978-963-267-044-7 |
Súly: | 0.23 kg |
Ár: 1 890 Ft 1 512 Ft | |
Elfogyott |
|
|